„A szüleim már így is mindent megteremtettek nekünk, amire egy kényelmes élethez szükségünk lehet! Vettek lakást, autót, még a vállalkozásodat is megtámogatták! És most azt várod, hogy ugyanezt végigcsinálják a húgod kedvéért is? Már ne haragudj, de ő mégis mijük nekik?” — mondta felháborodottan Anna a nappaliban
„Anyád kirakta a növényeidet a fagyba” közölte András, és még csak meg sem próbált zavart arcot vágni
„Menj, Gábor” hidegen kitárta az ajtót, elutasítva férje manipulációját
„Azt mondtam, hogy anyád szerint kötelesek vagyunk befogadni az unokahúgát, és átengedni neki az egyik szobánkat” — Eszter felháborodva a konyha közepén, miután anyja egyoldalúan bejelentette, hogy Lilla egy hét múlva beköltözhet
„Anyával már megbeszéltük, mire költjük a prémiumodat” – Péter közönyösen mondta, Anna elsápadt és a lakásra dermedt, furcsa csend ereszkedett
„Holnap 18:00-kor családi megbeszélés. Ha eljössz, elmondjuk, mi lesz veled ezután.” – Anyós rideg ultimátuma, Nóra megremegett, majd hűvös elszántsággal igent mondott
„Aki nem hajt, az lemarad” — mondta András elégedetten, hátradőlve a kanapén és cigarettafüstöt fújva az ablak felé
„Megjelölöm azt a pillanatot, amikor az esküvő még a kezdete előtt véget ért” felelte Eszter, és óvatosan lehúzta az eljegyzési gyűrűt, majd letette az éttermi szerződés szélére
„Mi lenne, ha ezúttal Márk helyett anyámat vinnénk magunkkal?” Eszter majdnem elejtette a konyhai fogót, elképedve visszakérdezett
„Apa, segíts! Gyere gyorsan!” — a kétségbeesett üzenet felriasztotta az apát, aki riadtan éjszaka rohant a lányához
