„Én vettem le…” bűnbánóan vallotta András, a tető felújítására félretett megtakarítás eltűnt
„Ti meg mégis mit műveltek itt? Elment az eszetek?!” – dühösen robbant ki Annából, amikor feltépte a lakás ajtaját
„Meghíztál. Már nem figyelsz magadra úgy, mint régen” — mondta Benedek hűvös nyugalommal, miközben karóráját igazgatta
„Ez nem nektek készült.” Az anyósom rácsapta a fedőt a fazékra, a gyerekek üres tányérral ácsorogtak
„Inkább annak örülj, hogy itt tartalak” — Gábor úr hideg biccentése, Eszter némán visszaül a besüppedt székre
„A pénzt te kezeled, tehát te veszed meg az autót” – Gábor parancsolta, Eszter némán megdermedt a konyhánál
„Apa, a „reprezentatív jelleg” azt jelenti, hogy anya három órán át áll a tűzhely mellett, miközben te bácsiknak meséled, milyen sikeres vezető vagy? Bevezették nálunk a feudalizmust, csak én átaludtam a rendelet kihirdetését?” vágta oda a tizenkét éves Lilla szarkasztikusan
„Ne idd meg” — a cetli figyelmeztetése, Anna megtorpanva tartja a poharat fia mosolya előtt
„Mozgást észleltünk a főkapunál.” – a telefonomon felvillanó biztonsági riasztás közben a volt férjem és családja a vaskapu előtt gyülekezett
„Anya azt mondja, nekem nincs nagymamám” — mondta Benedek, a hatéves, akit a nagymama alig látott
