„Az ékszereidet odaadtam anyámnak! Rajta sokkal szebben mutatnak!” — férje bevallására Katalin döbbenten szembesült azzal, hogy örökségét anyósának adták
„Azt, akinek azért fizetek, amit te öt éve úgy könyvelsz el, mintha az én házimunkám csak úgy magától elvégződne” Júlia higgadtan mondta, Gábor némán kisétált a konyhából
„Így is eleget cipelsz a válladon” — mondta Erzsébet, majd előhúzott egy köteg nyugtát, és tételesen megmutatta a vejének, ki tartotta valójában a családot az elmúlt tizenöt évben
„Persze neki könnyű, a felesége úgyis mindent megcsinál helyette” — Katalin lekicsinylően odavetve, a menyét hibáztatva
„Márk, add oda a feleségednek a mártásos tálkát” — Nóra asszony higgadtan parancsolt, miközben a szája sarka alig észrevehetően megremegett
„Örökbefogadott vagy” – Zoltán hidegen, egyenletes hangon a telefonban közölte
„Inkább adja vissza a lakásom kulcsait” — nyújtotta ki a kezét a menye, dacosan követelve a függetlenségét
„Mi a bajod? Ennek örülni kell!” — legyintettek mások, én pedig megtudtam, hogy a gyerek apja nem én vagyok
„De amíg nem ő fizeti, addig ne akarjon a saját névsoraival beleszólni mindenbe. Pont.” Lilla lassan letette a ceruzát, majd higgadtan felnézett Gergőre
„Az édesanyád felnőtt ember. Van nyugdíja, és ha kevés, dolgozhat is. Oldja meg.” Réka határozottan visszautasította, a kanapén kirobbant az első házassági vita
