„Mi a bajod? Ennek örülni kell!” — legyintettek mások, én pedig megtudtam, hogy a gyerek apja nem én vagyok
Felháborító, megalázó titok rombolta össze mindent.
Harmincöt felé járok, és eddig abban a hitben éltem, hogy már nagyjából kiismerem az életet. Aztán kiderült, hogy még egy teljesen átlagos családapa is belecsúszhat olyan helyzetbe, amely egyszerre nevetséges, megalázó és undorító.
A feleségem várandós. Első hallásra ez akár örömhír is lehetne. Biztos akadna, aki legyintene: „Mi a bajod? Ennek örülni kell!” Csakhogy nekem valahogy nincs okom ünnepelni. Mint ugyanis kiderült, a gyerek apja nem én vagyok, hanem valaki a helyiek közül, feltehetően egy szegedi férfi. Az egész pedig azután történt, hogy a feleségem nélkülem utazott el Szegedre, a fiunkkal, Márkkal együtt.
Ha már régóta rosszul működött volna a házasságunk, ha nem lettünk volna társak, talán legalább valamilyen magyarázatot lehetne találni rá. De nem erről volt szó. Mi jól megvoltunk. Én vakon megbíztam benne. Sőt, én magam engedtem el őt pihenni úgy, hogy nem tartottam vele. Aztán éppen a fiunk kotyogott ki véletlenül valamit, ami először csak gyanút ébresztett bennem, később viszont mindent romba döntött. Így lett ebből nem egyszerűen szomorú történet, hanem szinte provokálóan keserű ügy. Ha kedvelik az ilyen fordulatokat, helyezkedjenek el kényelmesen, mert van miről mesélnem.
Hogy érthető legyen, honnan indultunk, mondok pár szót magamról. Semmi különös nincs bennem: átlagos magyar férfi vagyok, Gábornak hívnak. Először nagyon fiatalon nősültem, nem sokkal a katonaság után. Pár év alatt azonban világossá vált, hogy az akkori feleségemmel teljesen más irányba tartunk. Gyerekünk nem született, ezért a válás gyorsan és nagyobb balhé nélkül lezajlott.
Sokáig mégsem maradtam egyedül. Alig telt el néhány hónap, amikor megismertem azt a nőt, akivel már valóban családot akartam alapítani. Lillának hívták, és ő lett ennek a történetnek a főszereplője. Nem húztuk sokáig az ismerkedést: összejöttünk, összeházasodtunk, három évvel később pedig megszületett Márk. Onnantól az életünk a megszokott mederben folyt. Lakáshitel, autórészlet, munkahelyi hétköznapok, hétvégi bevásárlások, anyós, óvoda — minden, ami egy átlagos család életéhez tartozik. Néha én találkoztam a barátaimmal, máskor ő ment el a barátnőivel, de mindez teljesen normális keretek között maradt. Megcsalásra soha nem gondoltam, és Lilláról sem feltételeztem volna ilyesmit. Legalábbis egy bizonyos pontig.
A nyaralás, amely mindent felforgatott
Azon a nyáron eredetileg együtt terveztünk elutazni valahová pihenni, lehetőleg vízpartra. A választás végül Szegedre esett. Én ugyan nem ragaszkodtam hozzá mindenáron, szívesen mentem volna máshová is, de Lilla nagyon szerette volna meglátogatni régi iskolai barátnőjét, Nórát, aki ott élt a férjével.
Aztán az utolsó pillanatban minden felborult. A munkahelyemen hirtelen közölték, hogy előrébb hozták az egyik projekt határidejét, ezért a szabadságokat visszavonták. Az én utamat is le kellett mondani.
Elég levert hangulatban értem haza, és elmondtam Lillának, mi történt. Ő egy darabig hallgatott, aztán így szólt:
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz