Péter ügyvédje — Péter szerencsétlenségére — nem volt ostoba. A szövegen érződött az erőlködés: pontosan úgy ír egy ügyvéd, aki megpróbál a törvény határain belül maradni, és közben nem elveszíteni a kamarai engedélyét az ügyfele fantáziái miatt.

Eszter becsukta a mappát.

— Nyomásgyakorlási eszközt próbál teremteni a vagyonmegosztás lezárása előtt.

Anyám óvatosan kérdezte:

— Sikerülhet neki?

— Nem — felelte Eszter nyugodtan. — De zajt tud kelteni.

Apám halkan felhorkant.

— A zaj pénzbe kerül.

Eszter rám nézett.

— Többnyire igen.

Elmosolyodtam.

— Add be az ellenkérelmet. Viszontkeresetet kérek jogellenes behatolás, rágalmazás, a családi lakhatás szándékos megzavarása, esetleges vagyoneltulajdonítás és a házassági vagyonjogi szerződés alapján járó költségtérítés miatt.

Eszter szemében szakmai elégedettség villant.

— Már megírtam.

Péter közben elkezdte végighívogatni a közös ismerőseinket.

A hét végére már több új változatot is hallottam magamról.

Anna, a kapzsi feleség.

Anna, a zsarnoki karrierista.

Anna, a lány, aki a szüleit választotta a házassága helyett.

Anna, a nő, aki megőrült, mert a férje „egészséges határokat próbált felállítani”.

Az utóbbi megfogalmazásból azonnal tudtam, hogy Erika és Vivien keze is benne van.

Ők különösen szerették a népszerű pszichológiai kifejezéseket, amikor az érdekük úgy kívánta.

Péter pedig mindig örömmel lopta el mások mondatait, ha az illető érzelmileg intelligensebbnek tűnt nála.

Eleinte nyilvánosan egyetlen szót sem szóltam.

Ez jobban zavarta, mint bármilyen cáfolat.

Péternek konfliktusra volt szüksége, hogy a helyzet kölcsönösnek látszódjon. Azt akarta, hogy sírjak, kiabáljak, vádaskodjak. Az én kibillenésem kellett neki ahhoz, hogy ő majd nyugodtan állhasson a romok közepén, és azt mondhassa: „Látják? Ezt kellett elviselnem.”

Én csendet adtam neki.

A csend hagyta, hogy az iratok beszéljenek helyettem.

A kilencedik napon kimentek az adatszolgáltatási kérelmek.

Bankszámlakivonatok.

Hitelkérelmek.

Üzleti költségelszámolások.

Levelezés a rovinji házról.

Levelezés a kikötőligeti lakásról.

A magánbiztonságra teljesített kifizetések.

Olyan esetek, amikor idegen tulajdont a sajátjaként mutatott be harmadik személyeknek.

Péter gondosan felépített képe szinte azonnal repedezni kezdett.

A tanácsadó cégének nem volt aktív ügyfele.

Az üzleti hitelkereteit olyan személyes kezességvállalások biztosították, amelyek aláírására én nem emlékeztem.

Azért nem, mert nem én írtam alá őket.

A klubtagságát arról a számláról fizették, amelyet én töltöttem fel a háztartás költségeire.

Az anyja lakását, amelyet a barátainak úgy emlegetett, mint „egy kedves kis helyet, amit vettem anyának”, teljes egészében az én holdingcégemen keresztül vásárolták meg.

Aztán jött a legjobb rész.

Vivien.

Fényképeket posztolt a tengerparti házból.

Nem azután, hogy Péter kidobta a szüleimet.

Hanem előtte.

Heteken keresztül.

Más ruhák.

Más feliratok.

„Lágy indulás a parton.”

„Luxusélet-energiát manifesztálok.”

„Új fejezet a családi fészekben.”

Az egyik képen egy kulcsot tartott a kezében a türkizkék bejárati ajtó előtt.