Kínos csend ereszkedett a konyhára.

– András már vett fel kölcsönöket – ismerte be Erika kelletlenül. – A bankok több pénzt nem adnak neki.

Eszter döbbenten meredt a férjére.

– Te hiteleket vettél fel? Mikor? Mennyit? És én erről miért nem tudok semmit?

András elfordította a tekintetét.

– Ezek az én személyes pénzügyeim – mondta mereven. – Nem tartozom minden döntésemmel elszámolni neked.

– De azt elvárod, hogy én elszámoljak neked minden forintommal? – Eszter lassan felállt az asztaltól. – Tudod mit, András? Ki kell mennem levegőzni. Ti csak vacsorázzatok tovább nélkülem.

Kilépett a lakásból, és közben úgy érezte, mintha a dühtől és a zavarodottságtól forogna vele a világ. Odakint még világos volt; a júliusi esték hosszan őrizték a nappal fényét. Eszter céltalanul indult el a jól ismert házak között, és próbálta rendbe szedni a gondolatait.

Ekkor megszólalt a telefonja. A kijelzőn az apja neve jelent meg.

– Szia, apa – szólt bele, igyekezve elrejteni a hangjában remegő feszültséget.

– Szervusz, kislányom – István hangja nyugtalanul csengett. – Van egy perced? Valami komoly dologról kellene beszélnünk.

– Persze – Eszter leült a legközelebbi padra. – Mi történt?

– Ma felhívtak a bankból – kezdte az apja. – Azt kérdezték, miért nem fizetem a törlesztőrészleteket. Kérdeztem, milyen törlesztőrészleteket. Erre kiderült, hogy a nevemen van egy hitel… hatmillió forintról.

Eszternek egy pillanatra olyan érzése támadt, mintha kicsúszna alóla a föld.

– Tessék? De hát ez hogy lehet?

– Én sem értem – felelte az apja, és a hangjából őszinte értetlenség hallatszott. – Én soha nem vettem fel ilyen kölcsönt. Valaki felhasználta az adataimat.

– Voltál már a rendőrségen? – kérdezte Eszter, bár a szíve mélyén ekkor már szörnyű gyanú kezdett formát ölteni.

– Még nem. Előbb veled akartam beszélni. Arra gondoltam, hátha tudsz valamit.

– Én? Miért tudnék bármit?

– Mert a hitelt internetbankon keresztül igényelték, az én telefonom használatával. Rajtam kívül pedig csak két ember férhetett hozzá a telefonomhoz: te… vagy András.

Eszter mozdulatlanná dermedt. Eszébe jutott az előző tél, amikor az apja egy hétig náluk lakott, mert a házában fűtéskorszerűsítést végeztek. Akkor többször is megkérte Andrást, hogy segítsen neki beállítani az alkalmazásokat, vagy intézni valamilyen online fizetést.

– Apa, egy óra múlva visszahívlak, jó? – mondta halkan, elcsukló hangon. – Utána kell néznem valaminek.

Amikor visszaért a lakásba, Erika már nem volt ott. András a nappaliban ült a televízió előtt, és látványosan úgy tett, mintha észre sem venné a felesége érkezését.

– Beszélnünk kell – mondta Eszter, és kikapcsolta a tévét.

– Miről? – András közönyös pillantást vetett rá.

– Az apám nevére felvett hitelről. Hatmillió forint. Nem akarsz esetleg mondani valamit?

András arca abban a pillanatban elsápadt. A reakciója sokkal többet elárult, mint bármilyen vallomás.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – felelte, de a hangjából hiányzott minden meggyőződés.

– Ma hívták apát a bankból – folytatta Eszter. – Azt kérdezték tőle, miért nem fizeti azt a kölcsönt, amit soha életében nem vett fel. Furcsa, nem?