– Miért akarod eladni?

Nem válaszolt.

Másodszor is feltettem a kérdést. Aztán harmadszor. Akkor hirtelen felpattant a székről.

– Mert elegem van abból, hogy mindenki belőlem él!

Úgy ért a mondata, mintha pofon vágtak volna.

– Mindenki?

– Igen, mindenki! Te is, meg a gyerek is! Itt vagytok, birtokba vettétek a házamat, és még te kérsz számon engem!

Ekkor fogalmazódott meg bennem először igazán komolyan, hogy talán nem pusztán pénzről vagy ingatlanról van szó.

Kinga viselkedése ugyanis már hónapok óta más volt, csak addig próbáltam nem észrevenni.

Régebben meghatódva nézte Nóra iskolából hazahozott rajzait. Most már inkább azt hajtogatta, hogy minden sarokban gyerekholmik vannak.

Valaha vasárnap délutánonként együtt ültünk le régi magyar filmeket nézni. Mostanában viszont rendszerint bezárkózott a szobájába, és hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott.

Egyszer a folyosón elhaladva hallottam, amint valakinek ezt mondja:

– Addig nem tudok lépni, amíg ők itt vannak.

Akkor még azt gondoltam, valamelyik barátnőjének panaszkodik rólam.

Később kiderült, hogy tényleg rólunk beszélt, csak éppen nem egy barátnővel.

A következő héten felkerestem egy győri ügyvédet.

Nem az volt a célom, hogy Kingát azonnal perrel fenyegessem. Egyszerűen meg akartam érteni, mi lesz azzal a pénzzel, amit a házra fordítottam, ha ő valóban eladja az ingatlant.

Az ügyvédnőt Szalai Dórának hívták. Türelmesen végignézte az irataimat, a számlákat, az átutalási bizonylatokat és az elmentett üzeneteket.

– Ezek a dokumentumok jó alapot adhatnak – mondta végül. – A számlák és a banki mozgások sokat számítanak. De önmagában attól, hogy ön fizette ki a munkálatokat, még nem biztos, hogy minden összeg automatikusan visszakövetelhető. Nagyon fontos, milyen megállapodás állt a háttérben.

– Írásos szerződést nem kötöttünk – ismertem el.

– Üzenetváltások vannak?

Voltak. Nem is kevés.

Kinga például 2024 májusában ezt írta nekem:

„Emesém, a tetőre adott pénzt természetesen el fogjuk rendezni. Nem felejtem el, mennyit teszel most bele a házba.”

Egy későbbi üzenetben pedig ezt:

„A kazánt is jegyezd fel, nehogy kimaradjon majd az elszámolásból.”

Dóra hosszú ideig olvasta a beszélgetéseket, időnként megállt, és jegyzetelt.

– Ezek hasznosak lehetnek – mondta végül. – De pontosan meg kell nézni, milyen jogcímen lehet követelést érvényesíteni. Ha valóban eladás készül, érdemes még azelőtt kezdeményezni egy írásos megállapodást.

Amikor kiléptem az ügyvédi irodából, hosszú idő után először éreztem azt, hogy talán mégsem vagyok teljesen védtelen. Talán még meg tudom óvni Nóra jövőjének legalább egy részét.

Közben Kinga napról napra türelmetlenebb lett.

Egy csütörtök délután, amikor hazaértem, két ismeretlen pár cipőt láttam az előszobában.

A nappaliban Kinga egy középkorú házaspárnak magyarázott.

– Ez a szoba déli fekvésű – mondta. – Egész nap világos, és a kertre néz.

A férfi kezében mérőszalag volt.

A nő közben Nóra könyvespolcát szemlélte, mintha már azt mérlegelné, hová kerül majd a saját bútora.

– Lakik itt valaki? – kérdezte óvatosan.

Kinga ekkor vett észre engem.