Én tudatosan távol maradtam tőle.

Nem akartam, hogy bárki azt mondhassa: a vállalat élén betöltött pozíciómat arra használom, hogy bosszút álljak a volt férjemen.

Az ellenőrzéssel megbízott csapat átnézte a számokat, a költségelszámolásokat, a belső folyamatok betartását, és azt is, milyen légkör uralkodik az egyes részlegeken.

Gergő eredményei első ránézésre továbbra is erősek voltak.

A gond nem a bevételi oldalon jelentkezett.

Egészen máshol.

Hat hónap alatt majdnem negyven százalékkal nőtt azoknak a kérelmeknek a száma, amelyekben a munkatársak másik osztályra szerettek volna átkerülni az ő részlegéről.

Előkerültek e-mailek.

Munkavállalói nyilatkozatok.

Megbeszélésekről készült jegyzőkönyvek.

Az egyik hangfelvételen Gergő tisztán hallható volt, amint ezt mondta egy beosztottjának:

— Ha keveset keresel, az azért van, mert ennyit érsz. Majd ha az én székemben ülsz, követelhetsz magadnak tiszteletet.

Egy másik értekezleten egy elemzőnőt alázott meg az egész csapat előtt.

— Odakint százan állnának sorba, hogy ugyanazt a munkát kevesebb pénzért elvégezzék.

És ez még nem volt minden.

Olyan kiadásokat is jóváhagyott, amelyekre a saját hatásköre nem adott volna felhatalmazást.

Nem történt lopás.

A cégnek nem keletkezett közvetlen anyagi kára.

A belső szabályozást azonban világosan megsértette.

Az értékelő bizottság ülésén András elé tette a teljes dossziét.

— Attól, hogy valaki vezetői beosztásban van, még nem kap jogot arra, hogy másokat megalázzon.

Gergő védekezni próbált.

— Én csak magas elvárásokat támasztok.

— Az elvárások megfogalmazása és az emberek lenézése két teljesen különböző dolog — felelte András nyugodtan.

Még aznap délután döntés született. A bizottság ideiglenesen felmentette Gergőt a vezérigazgató-helyettesi feladatköréből, és olyan munkakörbe helyezte át, ahol nem tartozott alá közvetlenül személyzet. Ezt addig kellett betöltenie, amíg le nem zárul a vezetői alkalmassági felülvizsgálata.

Amikor közölték vele a határozatot, csak egyetlen kérdést tett fel:

— Ezt Lilla rendelte el?

András válasza rövid volt.

— Az elnök asszony mindössze egyetlen utasítást adott: önnel pontosan ugyanúgy kell bánni, mint bármelyik másik dolgozóval.

Gergő nem kérdezett tovább.

Talán abban a pillanatban értette meg azt, ami a bosszúnál is fájdalmasabb.

Én egy ujjal sem nyúltam hozzá, hogy tönkretegyem.

Oda, ahol akkor állt, saját maga vezette el magát.

Aznap este visszament a lakásba.

Kinyitotta az ajtót, és megszokásból megszólalt:

— Megjöttem.

Válaszként csak a csend fogadta.

Nem várta meleg vacsora.

Nem volt kikészítve a másnapi kávé.

Nem kérdezte meg tőle senki, milyen napja volt.

A házasságunk évei alatt ezeket az apró figyelmességeket láthatatlan kötelességekké silányította. Olyasmivé, ami szerinte egyszerűen járt neki.

Most, hogy eltűntek az életéből, kezdte csak felfogni, mennyit is értek valójában.

Viktória is egyre nagyobb távolságot tartott tőle.

Nem azért, mert Gergő elveszítette volna mindenét.

Még mindig jó állása volt.

A probléma inkább az volt, hogy Viktória rájött: Gergő teljesen más történetet mesélt rólam, mint ami igaz volt.