— Azt mondtad, a volt feleséged rád volt utalva — vetette a szemére.

— Én tényleg azt hittem, így van.

— Pontosan ez a baj veled. Soha nem vetted a fáradságot, hogy megismerd azt a nőt, akivel éveken át házasságban éltél.

Néhány hét múlva Viktória véget vetett a kapcsolatuknak.

Erzsébet ezzel szemben egészen más irányból próbált hatni a fiára.

— Menj el Lillához — mondogatta neki. — Kérj tőle bocsánatot. Három évig voltatok házasok. Lehet, hogy még mindig szeret.

Gergő ekkor először nézett úgy az anyjára, mintha kellemetlenül érintené, amit hall.

— Amikor azt hitted, hogy csak havi háromszázhatvanezer forintot keres, te magad akartad, hogy eltűnjön a lakásból.

Erzsébet nem szólt semmit.

— Most pedig, hogy kiderült, ki ő valójában, hirtelen azt szeretnéd, ha visszajönne.

— Én csak a legjobbat akarom neked.

— Nem. Te egy gazdag menyet akartál. Én pedig pontosan olyan voltam, mint te.

Ez volt az egyik első alkalom, amikor Gergő kimondta: a gond nem akkor kezdődött, amikor előléptették.

A beosztása csupán engedélyt adott neki arra, hogy megmutassa azt, ami már régóta benne élt.

Pár nappal később felkereste Nórát.

A címemet kérte tőle.

Nóra azonban nemet mondott.

— Ha Lilla beszélni akar veled, majd ő keresni fog.

— Csak bocsánatot szeretnék kérni tőle.

Nóra sokáig figyelte az arcát.

— Azt bánod, hogy elveszítetted? Vagy csak azt, hogy kiderült, ki is volt ő valójában?

Gergőnek több másodpercre volt szüksége, mire válaszolni tudott.

— Eleinte azt bántam, hogy megtudtam, ki ő. Most már… azt bánom, hogy egyáltalán erre az igazságra volt szükségem ahhoz, hogy megértsem, mit tettem vele.

Nóra nem adta meg neki a címemet.

De még aznap délután felhívott.

— Megváltozott — mondta.

— El tudom képzelni.

— Lefogyott. Teljesen összetörtnek tűnik.

Az autó ablakán néztem kifelé. A város lassan siklott el mellettem.

— Néha el kell veszítenünk valamit ahhoz, hogy megértsük az értékét.

— Még szereted őt?

Rövid ideig hallgattam.

— Nem gyűlölöm. De visszamenni sem akarok.

— Akkor sem, ha tényleg megváltozott?

— Ha valóban így van, azt a változást majd magával viheti a következő kapcsolatába. Nem minden lecke végződik azzal, hogy visszakapjuk azt, amit mi magunk tettünk tönkre.

Aznap este levelet kaptam.

Gergő nem könyörgött benne, hogy térjek vissza hozzá.

Pontosan ezért olvastam végig.

„Heteken át azt hittem, hogy a legnagyobb büntetésem az, hogy elveszítettem a pozíciómat.

Aztán rájöttem, hogy még mindig ugyanúgy gondolkodom, mint régen: címekben, beosztásokban és pénzben mértem az életemet.

Amit igazán elveszítettem, az az ember volt, aki mellettem állt akkor is, amikor még semmim nem volt, amivel dicsekedhettem volna.

Nem azért írok, hogy visszagyere.

Csak azt akarom elmondani, hogy szégyellem magam, amiért a fizetésed alapján próbáltam megítélni az emberi értékedet.

Ma már értem, hogy kettőnk közül én voltam az, aki soha nem ért fel hozzád.”

Összehajtottam a levelet.

Betettem az egyik fiókba.

És nem válaszoltam rá.

Eltelt hat hónap.

A Grupo Altavista új üzemet nyitott Karcagon, és ezzel együtt elindítottunk egy támogatási programot dolgozó szülők számára: rugalmas munkaidőt, közeli gyermekfelügyeleti lehetőséget és oktatási hozzájárulást biztosítottunk azoknak, akiknek erre szükségük volt.