Csak arról gondoskodtam, hogy senki ne álljon az útjába.

És hogy a teljesítményét valóban tárgyilagosan mérjék fel.

Csakhogy volt egy gond.

Gergő egy idő után minden egyes sikerét úgy értelmezte, mintha az annak bizonyítéka lenne, hogy ő több másoknál.

Először autót cserélt.

Aztán órát.

Később a baráti köre is lecserélődött.

Végül pedig az a tekintet is megváltozott, amellyel rám nézett.

Alig egy héttel azután, hogy különváltunk, közös fényképeket tett közzé Viktóriával, egy helyi vállalkozó lányával.

Csinos volt.

Könnyed társasági ember.

Otthonosan mozgott fogadásokon, üzleti vacsorákon, céges eseményeken.

Egy vállalati vacsorán valaki rákérdezett nála, mi van velem.

Gergő több vezető előtt így felelt:

— Egyszerűen nem illettünk össze. Nekem olyan nő kellett, aki az én szintemen van. Ő háromszázötvenezer forintot keresett, és semmilyen kapcsolatrendszere nem volt.

Miközben ő ezt kimondta, én három év után először léptem be újra az Altavista Csoport igazgatótanácsának tárgyalótermébe.

Több mint húsz felsővezető állt fel egyszerre.

— Jó reggelt, elnök asszony.

Órákon át elemeztük a vállalatcsoport eredményeit.

Az ülés végén a vezérigazgató elém helyezte a csoporthoz tartozó több vezető értékelési anyagát.

Gergő dossziéja is köztük volt.

Az értékesítési mutatói kifejezetten jók voltak.

De közben új panaszok is érkeztek ellene.

Beosztottak megalázása.

A hatáskörét túllépő döntések.

Lenéző megjegyzések az alacsonyabb fizetésű alkalmazottakról.

Becsuktam az aktát.

— Ezek mind dokumentálva vannak?

— Igen.

— Akkor ugyanúgy járjanak el vele az értékelés során, mint bármelyik másik vezető beosztású munkatárssal. Nem akarok sem kivételezést, sem személyes bosszút.

Egy hónappal később meg kellett jelennünk a családjogi bíróságon, hogy végleg lezárjuk a válásunkat.

Egyedül érkeztem.

Gergő már odakint várt Erzsébettel és Viktóriával.

Az anyja tetőtől talpig végigmért.

— Jó, hogy végre ideértél. Így a fiam most már tényleg új életet kezdhet egy olyan nővel, aki méltó hozzá.

Viktória zavartan elmosolyodott.

Én nem mondtam semmit.

A tárgyalás rövid volt.

Gyerekünk nem született.

Közös vagyonunk sem volt, amin vitatkozni kellett volna.

Mindketten beleegyeztünk a válásba.

Amikor kiléptünk az épületből, Erzsébet belekarolt Viktóriába.

— Látod, fiam? Egy ilyen nő valóban melletted tud állni.

Én csak mentem tovább a kijárat felé.

Abban a pillanatban több fekete autó gördült meg az épület előtt.

Gergő összehúzta a szemöldökét.

Az első kocsiból András Cárdenas szállt ki, annak a vállalatnak a vezérigazgatója, ahol Gergő dolgozott.

Gergő rögtön megigazította a zakóját, és sietve elindult felé.

— Cárdenas úr, jó reggelt. Micsoda meglepetés, hogy itt látom.

András alig biccentett neki.

Aztán egyszerűen elment mellette.

Egyenesen hozzám lépett.

Mindenki szeme láttára megállt előttem, enyhén meghajtotta a fejét, és teljesen természetes hangon ezt mondta:

— Jó reggelt, elnök asszony. Az igazgatótanács már várja önt.

Mögöttem senki sem szólalt meg.

Lassan megfordultam.

Gergő arca megmerevedett.

Erzsébet hol Andrásra, hol rám nézett, mintha azt próbálná eldönteni, valami rossz tréfának lett-e a tanúja.