Ruhák.

Könyvek.

Személyes iratok.

És egy fénykép az első házassági évfordulónkról.

Semmi más.

Amikor kiléptem a lakásból, Gergő fel sem nagyon nézett a telefonjából.

— Minden jót.

— Neked is.

Az ajtó bezárult mögöttem.

Három év házasság egy zár kattanásának száraz, üres hangjával ért véget.

Taxit hívtam.

Csak akkor vettem elő a telefonomat, amikor az épület már eltűnt mögöttünk. Kikerestem egy számot, amelyet hónapok óta nem tárcsáztam.

Szinte azonnal felvették.

— Jó estét, Lilla asszony.

Az ablaküvegben néztem a kinti fényeket, ahogy hosszú csíkokban elmosódtak mellettünk.

— Vége van.

A vonal túlsó végén rövid csend támadt.

— Küldjünk önért autót?

— Nem. Majd holnap.

— Holnap?

Mély levegőt vettem.

— Hívja össze az egész igazgatótanácsot reggel kilencre. Szüntessék meg a szabadságolásomat, és készítsenek elő minden jelentést a vállalatcsoportról. Holnaptól hivatalosan visszatérek.

A férfi hangja azonnal megváltozott.

— Értettem, elnök asszony.

Letettem.

Mögöttem maradt egy lakás, egy házasság és egy férfi, aki meg volt győződve róla, hogy éppen megszabadult egy jelentéktelen feleségtől.

Gergőnek fogalma sem volt róla, mi fog hamarosan kiderülni.

2. rész

Másnap reggel a szüleim gyulai házában ébredtem.

A legjobb barátnőm, Nóra még nyolc óra előtt felhívott.

— Elmondtad neki?

— Nem.

— Lilla, ez az ember azért vált el tőled, mert azt hiszi, szegény vagy.

— Pontosan ezért nem fogok neki magyarázkodni.

A családom több mint harminc évvel korábban alapította a Grupo Altavistát.

Kezdetben mindössze egy fuvarozással foglalkozó vállalkozás volt. Idővel azonban hatalmas cégcsoporttá nőtte ki magát, amelynek érdekeltségei lettek a logisztikában, a technológiában, a gyártásban és a szolgáltatási szektorban is.

Öt évvel ezelőtt, amikor édesapám megbetegedett, én vettem át az igazgatótanács elnöki posztját.

Amikor viszont férjhez mentem, kértem, hogy mentsenek fel a napi operatív feladatok alól.

Egyszerű, hétköznapi házasságra vágytam.

Néhány órát dolgoztam a családi alapítványnál, és ezért kaptam havi háromszázhatvanezer forint fizetést.

Ez az összeg valódi volt.

Amit Gergő soha nem kérdezett meg, az az volt, honnan származnak a részvényeim, a befektetéseim és az osztalékaim.

A családom háttere sem érdekelte különösebben.

Eleinte éppen ez tetszett meg benne.

Azt hittem, engem szeret, nem pedig azt, ami mögöttem áll.

Amikor megismertem Gergőt, értékesítési vezetőként dolgozott. Rengeteget hajtott, és olyan becsvágy égett benne, amely akkor még nem fordult át gőgbe.

Egy évvel az esküvőnk után a cége együttműködést kötött a Grupo Altavista egyik vállalatával.

Gergő lehetőséget kapott, hogy pályázzon egy fontos projekt vezetésére.

Aznap este mindössze egyetlen telefonhívást intéztem.

— Minden jelöltet ugyanazok alapján a szempontok alapján értékeljenek. Ha Gergő elég jó, kapja meg az esélyt. Ha nem, miattam semmiféle különleges bánásmódban nem részesülhet.

A pozíciót a saját teljesítményével nyerte el.

Ezt újabb projektek követték.

Előléptetések.

Magasabb jövedelem.

Én soha nem adtam utasítást arra, hogy emeljék feljebb.