Összeszorította a száját.

– Egy normális házasságban idáig nem fajulnak a dolgok.

– Na, most már értem. Tehát végül is a házasság a hibás. Szegény, ő hozta ide Vivient, és ő gombolta ki az ingedet is.

Gábor hangja még magasabbra csapott.

– Elegem lett abból, hogy bútordarabnak érzem magam a saját otthonomban!

Ezt már nem bírtam ki nevetés nélkül.

– Bútordarabnak? Gábor, ezt a lakást te választottad. Az autót te választottad. A nyaralások útvonalát te döntötted el. Még a kanapét is azt vettük meg, amelyik neked tetszett. Ha ebben az otthonban volt valaki, akinek nehéz volt átvinni a saját akaratát, az biztosan nem te voltál.

– Egyáltalán nem erről beszélek!

– Hanem miről?

Szinte kihívóan nézett rám.

– Arról, hogy mellettem már régóta nincs nő. Csak egy beszerzési menedzser, aki idejár aludni.

Felálltam.

– Most már minden világos.

Összeráncolta a homlokát.

– Mi világos?

– Az, hogy nem fogsz bocsánatot kérni. Már előre felépítetted azt a magyarázatot, amelyben a hűtlenséged végül az én szakmai hiányosságomnak bizonyul.

– Nem fogok térden csúszni előtted.

– Nem is kértem. Beadom a válókeresetet.

Gábor elhallgatott. Egy pillanatra meglepetés suhant át az arcán, de szinte azonnal eltűnt.

– Rendben. Add be. Csak előbb azt tanácsolom, higgadj le, és gondold végig, pontosan hová is akarsz menni.

Figyelmesebben néztem rá.

– Végre eljutottunk oda, ami miatt ennyire nyugodt vagy.

– Miről beszélsz?

– Arról, hogy szerinted itt nem az a kérdés, akarok-e veled élni ezek után. Te biztos vagy benne, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elmenjek.

Gábor elmosolyodott, de nem volt benne melegség.

– Talán ez nem ésszerű kérdés? A lakás az én nevemen van. Az autó szintén. A nagyobb megtakarítások az én számláimon vannak. A házassági szerződést te írtad alá. Vagy hirtelen szelektíven működik az emlékezeted?

Nagyon is emlékeztem arra a szerződésre.

Hat évvel korábban Gábor üzletbe szállt egy régi ismerősével. Hazahozta a papírokat, és hosszasan magyarázta, hogy mindez engem véd az üzleti kockázatoktól. Ha a vállalkozással bármi történne, az én pénzem és vagyonom állítólag biztonságban marad.

Akkor hittem neki.

Később az üzlet megszűnt, a szerződés viszont megmaradt, és valahogy minden nagyobb értékű vásárlás a férjem nevére került.

– Vagyis mindent előre kiszámoltál? – kérdeztem.

– Ne csinálj belőlem szörnyeteget. Ezek az iratok jóval Vivien előtt készültek.

– Én nem csinálok belőled semmit. Megoldod te ezt nélkülem is.

Gábor elfintorodott.

– Már megint a gúny. Tudsz te egyáltalán komolyan beszélni?

– Akkor komolyan mondom. Elmegyek.

– Hová?

– Ez már nem a te gondod.

– Egy barátnőd kanapéjára? Egy bérelt garzonba a város szélén? Eszter, negyvenöt éves vagy. Egyetlen napot sem éltél még egyedül.

Bementem a hálószobába, és előhúztam a bőröndöt.

Gábor utánam jött.

– Mit művelsz?

– Pakolok. Az imént közölted, hogy a családunk már rég nem létezik. Nem értem, miért zavar ennyire néhány pulóver elcsomagolása.

– Azért, mert indulatból hozol döntést.

– Te pedig kizárólag alapos pénzügyi elemzés után csaltál meg?