– Ne beszéljen velem úgy, mintha én valami…

Elakadt.

– Valami mi? – kérdeztem. – Fejezze be nyugodtan. Komolyan érdekel, milyen meghatározást talált magára.

– Elég volt! – szólt közbe Gábor. – Vivien, menj. Majd én elintézem.

A férjem felé fordultam.

– Persze, elintézed. Hiszen az elmúlt hónapokban is éppen ezzel foglalkoztál: figyelemre méltó hatékonysággal intézted egyszerre két nő ügyét.

Vivien belebújt a cipőjébe, a csatokat már be sem kapcsolta, felkapta a táskáját, és kisietett. Gábor akkora erővel csapta be mögötte az ajtót, hogy a tükör melletti polcon megbillent a kulcsos dobozka.

Aztán visszafordult hozzám.

– Na, elégedett vagy? Elérted, amit akartál?

Néhány másodpercig csak néztem rá.

– Gábor, most tényleg azt kérdezed tőlem, elégedett vagyok-e, amiért a saját lakásomban találtam a szeretődet?

– Azt kérdezem, elégedett vagy-e azzal, ahogyan az előbb beszéltél vele. Muszáj volt megaláznod?

– Megható ez a hirtelen együttérzés. Amikor engem csaltál meg, valamiért jóval kevésbé foglalkoztatott, hogy én mennyire érzem magam megalázva.

– Ne forgasd ki.

– Rendben. Akkor beszéljünk egészen egyenesen. Mióta tart?

Elfordította a tekintetét, és bement a konyhába.

– Eszter, most már mi jelentősége van?

Utána mentem.

– Ahhoz képest, hogy öt perce még normális beszélgetést szerettél volna, elég gyorsan kerülöd az egyszerű kérdéseket. Hány hónapja?

Gábor vizet töltött magának.

– Néhány.

– A számokkal mindig jól bántál. Próbáld meg pontosabban.

Letette a poharat.

– Négy hónap. Talán öt. Nem vezettem naptárban.

– Micsoda bosszantó szervezetlenség. Pedig mindig olyan szívesen magyaráztad nekem, hogy egy felnőtt embernek mindent előre meg kell terveznie.

– Ezért nem lehet veled beszélni! – emelte fel a hangját. – Még most sem bírod szurkálódás nélkül.

– Bocsáss meg. Biztosan kenyérrel és sóval kellett volna fogadnom a szeretődet. Csak elfelejtettél előre szólni.

Ingerülten fordult el.

– Régóta efelé haladtunk.

– Afelé, hogy lefekszel az egyik munkatársaddal?

– Afelé, hogy a házasságunk véget ér.

– Érdekes. Nekem küldtetek erről hivatalos értesítést? Úgy látszik, elkeveredett.

– Te is pontosan láttad, mi van. Több mint egy éve nincs köztünk valódi kapcsolat. Folyton dolgozol. Beszállítók, táblázatok, egyeztetések, tárgyalások. Későn érsz haza, hétvégén is a laptop előtt ülsz.

Lassan leültem az egyik székre.

– Folytasd. Kezd érdekelni, pontosan hogyan vetkőztetett le téged az én munkám Vivien társaságában.

– Nem mondtam, hogy ez kényszerített.

– Még nem. De nagyon kitartóan araszolsz ebbe az irányba.

Gábor fel-alá járkált a konyhában, majd megállt velem szemben.

– Belefáradtam abba, hogy olyan ember mellett élek, akinek minden fontosabb a családjánál. Hazajövök, te beszerzési árakról beszélsz. Azt javaslom, utazzunk el valahová, nálad épp negyedéves zárás van. Szeretnék veled tölteni egy estét, te meg felnyitod a laptopot.

– És ezért kerestél egy nőt, akinek máskor van negyedéves zárása?

– Te direkt mindent gúnnyá alakítasz.

– Nem, Gábor. Én csak egyetlen felnőtt mondatot szeretnék hallani tőled: „Megcsaltam a feleségemet, mert így döntöttem.” Beszerzési osztály, negyedéves jelentés és időjárási körülmények nélkül.