– Személyesen beszéltél vele?

– Természetesen.

– Készült hangfelvétel? Írt utólag levelet? Vagy legalább egy belső feljegyzés, amelyben rögzítetted, hogy fennáll az ügyfél elvesztésének veszélye?

Gábor ingerülten a fotel karfájára csapott.

– Az üzlet nem úgy működik, mint a táblázataid! Néha azonnal kell dönteni.

– A pénzügyi igazgató egy emelettel lejjebb volt.

– Nem fogok minden apró kereskedelmi ügyben engedélyért rohangálni.

Kissé előrehajoltam.

– Gábor, egy nagy szerződés árrését érintő halasztott fizetés és visszatérítési bónusz nem apró kereskedelmi ügy. Éppen ezért került bele külön a szabályzatba.

– A szabályzatot te írtad.

– Minden vezetőre vonatkozóan.

– De nagyon jól tudtad, hogy én így nem fogok dolgozni.

– Érdekes kifogás. Tehát már azért is én vagyok a hibás, mert feltételeztem, hogy a kereskedelmi igazgató képes betartani a saját vállalatának előírásait?

Gúnyosan elmosolyodott.

– Ne játszd itt az elfogulatlan vezetőt. Megvetted a céget, hogy egyszer majd beültethess ebbe az irodába, és kirúghass.

– Ha csak egy kellemetlen beszélgetést akartam volna vásárolni veled, olcsóbb megoldást választok.

Nóra lesütötte a szemét a papírokra, de láttam, ahogy megrebben a szája sarka.

Gábor azonnal észrevette.

– Magának ez mulatságos?

Nóra felemelte a fejét.

– Nem. Arra várok, hogy befejezhessem a beszélgetés munkaügyi részét.

– Munkaügyi rész? Ne szépítsük. Ő utasította magát, hogy készítse elő az elbocsátásomat.

Nórára néztem.

– Adtam ilyen utasítást?

– Nem. A vizsgálat lezárása után én javasoltam a munkaviszony megszüntetését, mivel fennálló fegyelmi büntetés mellett ismételt szabályszegés történt.

Gábor visszafordult hozzám.

– Kényelmes. Még a kezedet sem kell bepiszkolnod.

– Gábor, a hatályos írásbeli megrovást még Zoltán idején kaptad. Azt nem én találtam ki.

– Zoltán értette az értékesítést.

– Zoltán eladta a céget.

– Te pedig két hete vagy itt, és máris azt hiszed, jobban érted nálam?

– Azt még nem állítom, hogy jobban értek az értékesítéshez, mint te. De két hét bőven elég volt ahhoz, hogy megértsem, mit jelent egy aláírás egy belső utasításon.

Felállt.

– Ez az egész bosszú.

Becsuktam a mappát.

– Tényleg a bosszúról akarsz beszélni?

– Mi másról? Egy éven át ezt a színjátékot építgetted.

– Nem, Gábor. Egy évvel ezelőtt egészen másképp képzeltem a következő találkozásunkat.

Elvigyorodott.

– Végre beismered.

– A képzeletemben sokkal látványosabb volt. Belépek egy drága kosztümben, te hirtelen rájössz, kit veszítettél el, én pedig mondok valami megsemmisítően elegáns mondatot.

– És mi változott?

– Miközben céget építettem, egyszerűen nem maradt időm arra, hogy veled folytatott párbeszédeket próbálgassak magamban.

Eltűnt az arcáról a mosoly.

– Nagyon szép.

– Viszont igaz. A MérlegPontot nem miattad hoztam létre. Nem miattad adtam el. A Vektor-Beszállítót pedig azért vettem meg, mert alulértékelt vállalat, és több pénzt lehet belőle kihozni. Az adásvétel után pedig a helyeden hagytalak.

– Hogy később hatásosabban takaríts el.

– Azért hagytalak a pozíciódban, mert erős értékesítő vagy.

– Micsoda nagylelkűség.