Gábor a találkozó végéig egyetlen szót sem szólt.

Az értekezlet után a folyosón ért utol.

– Eszter, várj. Beszélnünk kell.

Megálltam.

– Ha munkáról van szó, beszélhetünk.

– Ne kezdd ezt a „munkáról van szó” szöveget. Pontosan tudod, mire gondolok.

– Akkor fogalmazd meg.

Féloldalasan elmosolyodott, de látszott rajta a feszültség.

– Miattam vetted meg ezt a céget?

– Milyen gyorsan kinevezted magad a vállalat legfontosabb eszközének.

– Ne kerüld ki a választ.

– Nem kerülöm. A cég alulértékelt, stabil ügyfélkörrel rendelkezik, rosszul kezeli a forgótőkét, és baj van az árréssel. Ezért vettem többségi részesedést.

– És egészen véletlenül pont én dolgozom itt?

– Igen, Gábor. Néha még az univerzum is megengedhet magának némi iróniát.

Közelebb lépett.

– Szóval élvezed ezt a helyzetet?

– Melyiket pontosan?

– Azt, hogy most te vagy a főnököm.

– Formálisan én annak a társaságnak vagyok a vezérigazgatója, amelyben te kereskedelmi igazgatóként dolgozol. Ha a „főnök” szó segít gyorsabban megérteni a szervezeti felépítést, nyugodtan használd.

– Mindig tudtad, hogyan rejts szúrást egy teljesen szabályos mondatba.

– Te pedig mindig úgy gondoltad, hogy minden kellemetlen tény személyes támadás.

Gábor ferde mosollyal nézett rám.

– És most mi jön? Keresel valami ürügyet, hogy kirúghass?

– Nem áll szándékomban.

Láthatóan nem erre a válaszra számított.

– Azt akarod mondani, hogy megtartasz?

– Ha teljesíted az elvárásokat és betartod a szabályokat, nincs okom elküldeni egy jó kereskedelmi igazgatót. Én vállalkozást vettem, Gábor, nem színházjegyet egy bosszúelőadásra.

– Nagylelkű tőled.

– Ebben semmi nagylelkűség nincs. Pusztán gazdasági logika. Azt az embert, aki több hasznot hoz a cégnek, mint amennyi kockázatot jelent, érdemes megtartani.

– Akkor most neked kell bizonyítanom, hogy megérdemlem a pozíciómat?

– Nem nekem. A cégnek. Pont úgy, mint mindenki másnak.

Ingerült hitetlenkedéssel nézett rám.

– Majd meglátjuk, meddig bírod itt.

Halványan elmosolyodtam.

– Na, ez már valóban ismerősen hangzott.

– Micsoda?

– Az örök vágyad, hogy még előre közöld velem: úgysem fog sikerülni.

Azzal beléptem az irodámba.

Másnap minden vezető megkapta a nagyobb kereskedelmi feltételek jóváhagyására vonatkozó új szabályzatot. A meghatározott határérték feletti kedvezmények, a hosszabb fizetési haladékok és az extra bónuszok csak a pénzügyi igazgató jóváhagyásával léphettek életbe.

Gábor ugyanúgy aláírta a tudomásulvételt, mint mindenki más.

Kilenc nap múlva megszegte az előírást.

Nóra egy mappával a kezében lépett be az irodámba, és maga mögött becsukta az ajtót.

– Eszter, helyzet van Gáborral.

– Mondja.

– Aláírt egy kiegészítő megállapodást az Arzenállal. Plusz fizetési haladékot és visszatérítési bónuszt adott. Pénzügyi jóváhagyás nélkül.

Letettem a tollat.

– Az új szabályzatot ismerte?

– Személyesen vette át. Az aláírása rajta van.

– Lehetséges, hogy olyan sürgős helyzet alakult ki, amely azonnali döntést igényelt?

– Kértünk tőle írásbeli magyarázatot.

Nóra átnyújtott egy lapot.

Gábor azt írta, hogy a késlekedés egy nagy ügyfél elvesztésével fenyegetett, és egy kereskedelmi igazgatónak képesnek kell lennie gyors döntéseket hozni fölösleges bürokrácia nélkül.