– Tegyük fel, hogy igaza van. Min változtatna először?

– Előbb látni akarom, pontosan hol keletkeznek a veszteségek. Utána azokat az embereket, akik a döntéseket hozzák.

– A kereskedelmi igazgatót ismeri?

Azonnal értettem, merre tart.

– Igen.

– Lendvai Gábor. Erős értékesítő, bár nem könnyű természet.

– Gábort sokkal jobban ismerem, mint a munkatársai többsége.

Zoltán elhallgatott.

– Mennyivel jobban?

– Ő a volt férjem.

Lassan letette a szemüvegét az asztalra.

– Így már kezd érdekes lenni. Ez gondot jelent?

– Ha a vállalat adatai valósak, az üzlet szempontjából nem.

– És Gábor szempontjából?

– Azt még nem tudom.

Zoltán homloka összeráncolódott.

– Inkább kimondom nyíltan. Nem szeretném olyan embernek eladni a cégemet, aki családi bosszúból kész több százmillió forintot elkölteni.

Magam elé húztam az egyik kimutatást, aztán felé fordítottam.

– Akkor nézze ezt. Itt vannak a rövid lejáratú finanszírozás költségei. Itt látszik a három nagy ügyfélnél bekövetkezett árrésromlás. És itt a kintlévőség, amit már nem lehet szezonális ingadozással magyarázni. Ha Gábor egy másik vállalatnál dolgozna, ezek a számok akkor is pontosan ugyanígy néznének ki.

Zoltán néhány másodpercig a lapot tanulmányozta.

– Jó válasz.

– Nem jó. Csak őszinte.

– Rendben. Világítsa át a céget.

A HR-átvilágítás során találkoztam Nester Nórával. Egy összefoglalót tett elém a vezetőkről.

– Itt találja a jelenleg hatályos fegyelmi intézkedéseket. Két vezető érintett – magyarázta.

A listán megláttam Gábor nevét.

– Miért kapott írásbeli megrovást?

– Egy nagy ügyféllel kiegészítő megállapodást írt alá a kötelező pénzügyi jóváhagyás nélkül. A cég utána hónapokig próbálta visszaterelni a szerződés gazdasági feltételeit az elfogadható tartományba.

– Mivel indokolta?

Nóra szája sarkában alig észrevehető mosoly jelent meg.

– Gábor szerint egy erős kereskedelmi igazgató kezét nem lehet folyamatokkal és engedélyezésekkel megkötni.

– Ismerős érvelés.

Figyelmesebben nézett rám.

– A tranzakció lezárása után azonnal el akarja majd küldeni?

– Nem.

Nóra most először láthatóan meglepődött.

– A személyes előzmények ellenére sem?

– Éppen a személyes előzmények miatt nem teszek semmit, amit kizárólag személyes indokokkal lehetne magyarázni. Ha dolgozik, hozza a számait és betartja a szabályokat, maradhat.

– És ha megint megszegi őket?

– Akkor a döntést az iratoknak kell meghozniuk, nem az emlékeimnek.

Nóra lassan bólintott.

– Ezt az álláspontot értem.

Néhány héttel később megvásároltam a „Vektor-Beszerzés” ötvennyolc százalékát, és átvettem a vezérigazgatói posztot.

Az új tulajdonos bemutatásának napján Gábor a tárgyalóasztal túlsó végén ült. Amíg Zoltán a tranzakcióról beszélt, ő a telefonját nézte.

– Kollégák – zárta Zoltán –, engedjék meg, hogy bemutassam Király Esztert, a társaság új többségi tulajdonosát és vezérigazgatóját.

Gábor felkapta a fejét.

Néhány másodpercig csak nézett rám.

– Eszter? – szólalt meg végül.

Zoltán meglepetten fordult felé.

– Önök ismerik egymást?

Kinyitottam az előttem fekvő napirendi mappát.

– Igen, ismerjük. De ennek nincs köze a mai megbeszéléshez. Javaslom, haladjunk tovább.