— Akkor fogadd el tőlünk Tamással ezt is. Egy vadonatúj hajszárító, a legújabb típusból, mindenféle cserélhető fejjel és tartozékkal. Most aztán te leszel a környék legcsinosabb asszonya!

Eszter szinte szóhoz sem jutott, amikor átvette az ajándékot.

— Köszönöm szépen! Ez tényleg pont jókor jött. Képzeljétek, az enyém pár napja adta meg magát, egyszerűen leégett — mondta őszinte meglepetéssel, és hálásan magához ölelte a dobozt.

A vendégek a következő két napban sem ültek tétlenül. Nem olyan emberek voltak, akik csak esznek, beszélgetnek, aztán ölbe tett kézzel nézik, ahogy más dolgozik. Nóra és Tamás inkább felgyűrték az ingujjukat, és nekiláttak segíteni Gáboréknak a régóta elhanyagolt udvar rendbetételében.

Először a burjánzó növényzetnek estek neki. A meggyfa körül elszaporodott sarjakat kivágták, a málnabokrok vadul terjeszkedő indáit visszametszették, és kiszabadították az udvar nagy részét a sűrű bozótból. Ezután a gyümölcsfák következtek: a száraz, összevissza nőtt ágakat levágták, hogy a fák végre levegőhöz és fényhez jussanak. Közben a földet is felásták, és kijelölték a leendő ágyásokat, ahová tavasszal majd zöldségek és virágok kerülhetnek.

A férfiak külön munkába fogtak a régi, megkopott kerti pavilonnál. Megerősítették, ahol már lötyögött, kicserélték a rossz deszkákat, aztán alaposan lecsiszolták és lelakkozták az egészet. Mire végeztek, a kis építmény szinte újjászületett. Nemcsak rendezettebb lett, hanem barátságosabb is. Tamás és Gábor még egy egyszerű, de masszív asztalt is összeütöttek bele, hozzá pedig két hosszú padot készítettek.

— Na, így már egészen más — nézett körbe elégedetten Tamás. — Ha legközelebb jövünk, itt már nyugodtan le lehet ülni egy kávéra vagy vacsorára. Egy grillsütőt is szerezzetek majd az udvarra. Nagyon praktikus: húst is lehet rajta sütni, zöldséget is, és nyáron az ember ki sem akar menni a kertből.

— Meglesz az is — bólintott Gábor mosolyogva. — Most már, hogy ilyen segítőink vannak, akár még a kínai nagy falat is felhúznánk, ha nagyon akarnánk.

Így lett kerek a látogatás. Néha valóban érdemes közelebb engedni a rokonságot, főleg akkor, ha nemcsak szavakkal vannak jelen, hanem szívvel, kézzel és akarattal is.