Korábban ennek egyszerű ára volt. Egy kellemetlen este. Egy tönkretett vasárnap. Néhány csípős üzenet.

Most azonban egészen más összegről volt szó.

Katalin azt akarta elérni, hogy a főnökömben minden alkalommal kétely ébredjen, valahányszor tovább maradok valahol, vagy kérek egy órát, hogy korábban elmehessek.

Ezt pedig már nem voltam hajlandó kifizetni.

Csütörtökön, ebéd után Nóra behívott az irodájába a lezáró megbeszélésre.

Gábor már ott ült nála. Nóra előtt ugyanaz a dosszié feküdt, amelyet korábban is láttam, csakhogy most jóval vastagabbnak tűnt: több irat, több feljegyzés, több olyan lap volt benne, amely az elmúlt napok minden kellemetlen percét hivatalos formába rendezte.

– Júlia, a vizsgálatot lezártuk – kezdte Nóra tárgyilagos hangon. – Először a munkával kapcsolatos részről beszélek. Azok az állítások, amelyeket a cég keretein belül ellenőrizni tudtunk, nem nyertek igazolást.

Kinyitotta a mappát, és maga elé húzott egy lapot.

– Nem találtunk olyan, munkaidőben történt távollétet, amelyre ne lett volna magyarázat. Nem merült fel szabálytalanság az eltávozások engedélyezésének rendjében sem. A közvetlen vezető részéről nincs olyan kifogás az ön munkavégzésével kapcsolatban, amely összhangban állna a telefonhívásban elhangzottakkal. Arra sincs adat, hogy a szolgálati megbeszéléseket ön a munkavégzés elkerülésére használta volna.

Hallgattam, és közben a tekintetem megakadt Nóra íróasztalának szélén, egy apró karcoláson.

Minden mondata egyszerre hatott szükségesnek és képtelennek.

Hivatalos keretek között közölték velem, hogy a munkahelyemen valóban dolgozom.

Mégis pontosan ezt akartam.

Nem részvétet. Nem vállveregetést. Nem azt, hogy mindenki tudja rólam, milyen vagyok, és ezért nincs szükség semmire.

Hanem tényt.

Olyasmit, amit le lehet írni, alá lehet támasztani, és később nem lehet egy vállrándítással elsöpörni.

Nóra félretette a felső lapot, majd egy másik iratra nézett.

– Ami magát a bejelentést illeti: a hívás arról a telefonszámról érkezett, amely szerepel az ön által átadott üzenetváltásban is. Néhány nappal a telefon előtt ugyanerről a számról érkezett egy üzenet, amelyben az illető kilátásba helyezte, hogy megkeresi az ön felettesét, ha ön nem változtat a munkához való hozzáállásán. A vizsgálat megindítása után pedig ugyanez a szám újabb üzenetet küldött, amelyben azt jelezte, hogy magasabb szintre viszi az ügyet, amennyiben a cég nem az általa elvárt döntést hozza meg.

Felnéztem rá.

– Vagyis végül nem csak engem vizsgáltak?

Nóra szemöldöke alig észrevehetően megemelkedett.

– Mi az állításokat vizsgáltuk. Egy állításnak pedig mindig van tartalma, forrása és keletkezési körülménye. Ha ezekkel nem foglalkozunk, az nem vizsgálat, legfeljebb látszatintézkedés.

Gábor ekkor elém csúsztatott egy papírt.

– Ez a megállapítás. Készült önnek egy példány.

Elolvastam az első sorokat. Aztán a lap aljára siklott a szemem.

Fegyelmi intézkedésre okot adó körülmény nem állapítható meg.

A munkaköri kötelezettségeim megszegésére vonatkozó bejelentés nem igazolódott.

Visszatettem az iratot az asztalra.