– Pontosan ezt szeretném – feleltem.

Gábor bólintott, de ezzel még nem tekintette lezártnak a beszélgetést.

– Júlia, ezt most kötelességem egyenesen megkérdezni. Van bármi abban, amit ő állít, ami tényleges munkahelyi szabálytalanságra utalhat? Nem a magánéletére gondolok. Engem az érdekel, előfordult-e késés, munkaidő alatti indokolatlan távozás, vagy az, hogy céges találkozókat személyes célra használt volna.

– Nincs. Ha találnak egyetlen olyan távozást, amit nem lehet megmagyarázni, mutassák meg nekem. Ha akad olyan lezárt feladat, amelyet papíron én vittem végig, valójában viszont más dolgozott helyettem, azt is szeretném látni. De azt nem fogom bizonygatni, hogy nincs viszonyom valakivel, akinek még a nevét sem mondta ki a cégnél. Ezt nem lehet ellenőrizni, és a munkámhoz sincs köze.

Gábor visszatette a szemüvegét.

– Rendben. Akkor kizárólag azt vizsgáljuk, ami a vállalatot érinti.

Amikor kiléptem az irodájából, a telefonom a tenyeremben feküdt, kijelzővel lefelé.

Egy pillanatra erős késztetést éreztem, hogy felhívjam Katalint, és megkérdezzem tőle, mit remélt ettől az egésztől. Azt akarta, hogy kirúgjanak? Írásbeli figyelmeztetést kapjak? Vagy azt képzelte, a főnököm majd felhívja a férjemet, és udvariasan megkéri, vigye haza a feleségét a családi fészekbe?

De valójában már tudtam a választ.

Azt akarta, hogy megijedjek.

Azt szerette volna, ha este hazamegyek, leteszem a férjem elé a felmondásomat, és elismerem: ennyi volt, Katalin, győzött, mostantól a munkám többé nem áll az ő családja útjában.

Visszaültem az asztalomhoz, de nem az ő számát tárcsáztam. Ehelyett a személyügyi osztály belső mellékét hívtam.

Nóra együttérző sóhajok nélkül hallgatott végig, és nem kezdett el a házasságomról kérdezősködni. Ezért már öt perc után hálás voltam neki.

Az asztalán két kinyomtatott lap feküdt. Az egyik Gábor feljegyzése volt a korábbi beszélgetésünk tartalmáról, a másikon a beérkező hívás adatai szerepeltek.

– A telefonszám egyezik – mondta, miután összevetette a képernyőmön látható adattal. – Viszont szükségem van arra, hogy ne csak képernyőmentéseken lássam az üzeneteket. Kérem, nyissa meg az eredeti beszélgetést.

Megnyitottam a csevegést.

Nóra ellenőrizte a dátumokat, néhány üzenettel feljebb görgetett, majd visszatért ahhoz a részhez, amelyben Katalin azzal fenyegetőzött, hogy a munkahelyemhez fordul.

– Küldje át ezeknek az üzeneteknek a másolatát a céges e-mail-címemre – mondta. – A vizsgálati anyagban rögzíteni fogjuk, hogy az eredeti üzenetváltást a saját készülékéről mutatta be. Most pedig szét kell választanunk az érzelmeket a tényektől. Ez nagyon lényeges.

Tollat vett a kezébe.

– Az első állítás, amelyet a telefonáló megfogalmazott, az, hogy ön állítólag nincs bent a munkahelyén, miközben otthon azt mondja, munkával tölti ezeket az órákat. Ezt ellenőrizni tudjuk a jelenléti nyilvántartásból, a beléptetőrendszer adataiból és az előre egyeztetett távollétekből. A második állítás szerint ön céges megbeszéléseket használ magáncélokra. Ehhez viszont legalább konkrét napokra vagy eseményekre lenne szükség, ilyet azonban a telefonáló nem nevezett meg.