— Már kivettem egy lakást a szomszéd kerületben.

Még csak rá sem nézett.

— Te pedig nyugodtan itt maradhatsz apáddal. Ketten majd élvezhetitek a hatalmas szabad teret. A kabátokat felakaszthatjátok arra a régi szögre, az ételt meg, ha nagyon muszáj, megmelegítitek a radiátoron.

Tamás szája kinyílt, de egyetlen hang sem jött ki rajta.

Dél körülre a nappaliból végképp eltűnt minden.

A megsárgult tapétán különösen élesen rajzolódott ki az a világos téglalap, ahol korábban a televízió állt. Bútorok nélkül a lakás szegényesnek, elhanyagoltnak és régen fel nem újítottnak hatott.

A költöztetők vezetője az ingujjával letörölte a homlokáról az izzadságot.

— Kész vagyunk, asszonyom. A nagy dolgok kint vannak. A teherautó már majdnem tele.

Katalin az előszoba falához lépett, és rámutatott a fekete kapcsolópanelre.

— Ez miért maradt a helyén?

A férfi zavartan megvakarta a tarkóját.

— Hát, ez már villanyszerelés. Mi általában bútorokat meg gépeket szállítunk.

— A kapcsolókat és a konnektorokat is én vettem. Ezek a világításvezérlő rendszer részei.

Katalin ismét kinyitotta a dossziét, és előkereste a megfelelő papírt.

— Szereljék le őket óvatosan, kérem. Az új lakásban szeretném felszereltetni.

A rakodó elmosolyodott.

— Ha az öné, akkor levesszük.

Előbb csavarhúzót vett elő, aztán akkus csavarozót.

Az üressé vált folyosón különösen élesen koppant a fém hangja.

Másnap estére a lépcsőházban ismét csend lett.

László nehézkesen felkaptatott a lépcsőn, kulcsot fordított a zárban, majd belépett a lakásba.

A falakból szigetelőszalaggal összefogott vezetékek lógtak ki.

Nem maradt kapcsoló. Nem maradt konnektor. Eltűnt a fogas, a tükör, minden.

Lassan besétált a nappaliba, és megállt a szoba közepén. Sokáig csak a kifakult, csupasz falakat nézte.

Az üres ablakpárkányon egyetlen tárgy hevert: egy öreg, rozsdás szög.

Ugyanaz a szög, amely harminc éven át állt ki az előszoba falából, és amelyről ő mindig azt állította, hogy mindenkinek tökéletesen megfelel.

László mozdulatlanul állt még egy ideig.

Aztán megfordult, és szó nélkül elindult vissza az ajtó felé.