Azzal hirtelen Katalin felé fordult.

— Szedd össze a cuccaidat, és takarodj! Öt éve tűröm ezt a felfordulást!

Katalin letette a poharat az ablakpárkányra.

Néhány másodpercig mozdulatlanul nézett maga elé, mintha éppen akkor mondta volna ki magában a végső döntést. Aztán lassan benyúlt az otthoni nadrágja zsebébe, és elővett egy kisebb köteg kifakult blokkot, amelyeket gondosan összefogott egy fém gemkapocs.

— Biztosan ezt szeretné, László?

— Hogyne szeretném!

Az após durván megragadta a sporttáska füleit.

— Ez az én lakásom, itt az én rendem érvényes. Akinek nem tetszik, nyitva az ajtó. Pakold össze minden drága holmidat, és ürítsd ki a helyet. Mire visszajövök, egyikőtök se legyen itt!

Katalin röviden bólintott.

Egyetlen további szó nélkül elővette a telefonját.

László kiment az előszobába, mérgesen lerántotta a kabátját az új fogasról, majd elindult a lépcsőház felé.

Másnap reggel mély morajlással megindult a teherlift a házban.

Tamás a már szétszedett ágy szélén ült, és tanácstalanul figyelte, ahogy a felesége sorba rendezi a papírokat.

— Kati, te tényleg úgy döntöttél, hogy mindent elviszünk?

— Igen.

Katalin egymás után csúsztatta a blokkokat egy átlátszó dossziéba.

— De apa csak dühében mondta! Ismered őt. Kiabál, tombol egy sort, aztán lenyugszik. Miért kell ebből rögtön költözést csinálni?

— Ő azt mondta, vigyem el az összes holmimat.

Én pedig pontosan ezt csinálom.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

Az ajtó előtt négy széles vállú férfi várakozott munkaruhában, kezükben hevederek és takarófóliák.

— Negyvenkettes lakás? Költöztetést rendeltek?

— Igen, jöjjenek be.

Katalin félreállt az útból, aztán a nappali felé mutatott.

— Először a nagyobb darabokat vigyék: a kanapét, a szekrénykéket, a tévét. Utána jöhet a konyha.

Tamás úgy pattant fel, mintha áramütés érte volna.

— Várjanak! Kati, a televízió apáé!

— Nem — felelte Katalin teljes nyugalommal. — Két éve én vettem. Itt van róla a bizonylat.

Kihúzott a dossziéból egy blokkot, és átnyújtotta a brigád vezetőjének.

— Ez pedig a teljes lista. Kérem, ehhez igazodjanak, és haladjunk minél gördülékenyebben.

A rakodók nem kérdezgettek fölöslegesen. Gyorsan, gyakorlott mozdulatokkal láttak munkához.

Először a kanapé tűnt el az ajtó mögött. Azt követte a tévé, majd a kisbútorok és a fotelek.

Amikor a nappali kiürült, a férfiak átvonultak a konyhába.

A konyhabútort elemeire szedték, szakaszonként emelték le a falról, és sorban kivitték. Utána csupaszon maradt a fal: régi vakolatcsíkok, tiplik helyei, kiálló csövek és szürke foltok mutatták, hol állt valaha a berendezés.

Nem sokkal később a hűtő, a mosógép és a mikrohullámú sütő is eltűnt a lakásból.

Katalin higgadtan irányította az egészet, mintha nem is az otthonát bontanák szét darabokra, hanem egy munkahelyi feladatot ellenőrizne.

— Az asztal üveglapját tekerjék be fóliába, kérem. És vigyázzanak a saroknál, ne verjék oda az ajtófélfához.

Tamás közben egyik helyiségből a másikba kapkodott, kétségbeesetten kereste, mibe avatkozhatna bele.

— Kati, és mi hogy fogunk itt élni? Hová viteted ezt az egészet? Apa hazajön, meglátja az üres szobákat, és teljesen kiborul!