Gábor visszament a nappaliba. Eszter még mindig a fotelben ült. A férfi odalépett hozzá, letérdelt elé, majd arcát a nő térdéhez szorította.

— Bocsáss meg, Eszter — mormolta rekedten. — Úgy viselkedtem, mint egy ostoba vak. Majdnem elvettem tőled az álmodat, mert nem láttam át rajtuk. Szörnyen sajnálom.

Eszter ujjai lassan a férfi hajába simultak.

— Te csak úgy reagáltál, ahogy egy szerető testvér reagálna — felelte halkan. — Nem a te bűnöd, hogy visszaéltek a tisztességeddel. Az számít, hogy időben kiderült az igazság.

Hét hónap telt el.

A „Vaníliamorzsa” cukrászstúdióban reggeltől estig pezsgés volt. A hatalmas, francia gyártmányú forgókemence fényes krómoldalai visszaverték a műhely lámpáinak fényét, miközben egymás után kerültek ki belőle a tökéletesre sült croissant-ok, piskótalapok és aprósütemények. Eszter bővítette a vállalkozását, felvett két segítőt, és hosszú idő után először valódi szabad hétvégéket is megengedhetett magának.

Gábor munkájában is fordulat állt be. Előléptették, projektfőmérnök lett, és már egy nagyobb részleget irányított. Az a családi botrány nem meggyengítette, hanem még szorosabbra fűzte a házasságukat. Mintha addig csak egymás mellett álltak volna, attól kezdve azonban valóban egyetlen erős egységet alkottak. Elutaztak pihenni a horvát tengerpartra, hétvégenként erdőkben sétáltak, esténként pedig egyszerűen örültek annak, hogy együtt lehetnek.

A rokonok élete egészen más irányt vett. Réka, miután elapadt a biztos pénzforrás, kénytelen volt lejjebb adni az igényeiből. Plasztikai műtétre természetesen nem került sor. A rezsit és az élelmiszert valamiből fizetni kellett, így a „spirituális tanácsadói” karrierről hamar le kellett mondania. Végül egy városszéli, olcsó fodrászatban helyezkedett el recepciósként.

Erika asszony eleinte még próbálkozott. Távolabbi rokonokon keresztül akart nyomást gyakorolni Gáborra, mindenkinek azt mesélve, milyen kegyetlen fia van, és milyen fösvény menyet fogott ki mellé. Gábor azonban hamar megtalálta a módját, hogyan zárja rövidre ezeket a beszélgetéseket. Amikor valamelyik együttérző nagynéni prédikálni kezdett, csak ennyit mondott:

— Ha ennyire sajnáljátok Rékát, utaljatok neki hatmillió forintot zsírleszívásra.

A tanácsadók ezután feltűnően gyorsan elcsendesedtek.

A régi játszmák többé nem működtek. Eszter egy délelőtt forró eklerfánkokat rendezett el a vitrinen, miközben a főzött krém édes illata betöltötte az üzletet. És pontosan tudta: ha az ember mellett olyan társ áll, aki képes megvédeni a közös életüket minden vihartól és támadástól, akkor semmilyen idegen ármány nem lehet igazán veszélyes. A becsületes munka és az őszinte szeretet végül mindig erősebbnek bizonyul a hazugságnál.