— Gáborka… ez… ez biztos valami félreértés — dadogta Réka, miközben görcsösen próbálta becsukni a mappát. — Ez csak egy reklámanyag! Az utcán adták a kezembe!

— Elég — Gábor hangja úgy csattant végig a szobán, mint egy ostorcsapás. — Reklámfüzeteket nem írnak alá, és nem állítanak ki hozzájuk névre szóló, hatmillió forintos számlát. Mindent tudok. És Eszter is mindent tud.

Erika asszony ekkor megértette, hogy a tagadásnak nincs értelme. A következő pillanatban már ki is húzta magát, és védekezés helyett támadásba lendült.

— És akkor mi van?! — kiáltotta élesen, kihívóan nézve a fiára. — Igen, műtétre kell! Talán szerinted a húgodnak nincs joga a boldogsághoz? Harmincnégy éves, nincs férje, nincs előtte semmi lehetőség! Olyan férfit kell találnia, aki el tudja tartani őt és Nórát is! De mondd meg, kinek kell egy nő megereszkedett testtel? Ez befektetés a jövőjébe! Nektek meg van pénzetek bőven. Eszter süti a tortácskáit, majd keres még! Kötelességetek segíteni!

Eszter a fotelben ült, és enyhe döbbenettel hallgatta ezt a zavaros, önigazoló szóáradatot. Erika asszony logikája annyira kifordult volt, hogy már haragot sem tudott kiváltani belőle. Csak undort.

— Befektetés? — Gábor tett egy lépést az anyja felé. — Ti úgy döntöttetek, hogy a húgom új hasába és új mellébe fektetitek azt a pénzt, amelyért a feleségem keményen megdolgozott?

— Hónapokon át négy órákat aludt éjszakánként, hogy összerakja ezt az összeget. Ti pedig kitaláltatok egy aljas mesét arról, hogy a gyerek élete veszélyben van, csak azért, hogy én saját kezűleg vegyem el Esztertől a pénzt, és odaadjam a ti hiúságotokra?

— A bátyja vagy! — csattant fel Erika asszony, egyre vékonyabb, visító hangon. — Neked kötelességed törődni vele! Réka nő, neki nehéz az élet! A feleséged meg csak a sütőivel van elfoglalva! Kapzsi, hidegszívű teremtés!

Gábor arca megkeményedett.

— Az én feleségem — mondta lassan, minden szót külön súllyal ejtve ki — becsületesen dolgozik, és soha senkitől nem kunyerál. Én pedig meg fogom védeni az ő munkáját és a közös terveinket minden élősködőtől. Akkor is, ha ezek az élősködők történetesen a rokonaim. Hittem nektek. Képes lettem volna éjjel-nappal építkezéseken robotolni, hogy visszafizessem ezt a hazug adósságot. De ennek most vége.

— Gáborkám, ne haragudj, mi csak jót akartunk… — nyöszörögte Réka, és kétségbeesetten próbált könnyeket préselni a szemébe.

Gábor az ajtó felé mutatott. A hangja csendes volt, mégis olyan dermesztő, hogy Eszter hátán végigfutott a hideg.

— Felálltok, mind a ketten, és távoztok. Most. Nem akarom többé látni egyikőtöket sem ebben a lakásban. És Eszter cukrászműhelyének a közelében sem. Ha Rékának új alak kell ahhoz, hogy támogatókat vadásszon magának, menjen el dolgozni, vegyen fel személyi kölcsönt, és fizesse vissza ő maga. A mi pénztárunk örökre bezárt előttetek.

— A saját anyádat nem dobhatod ki! — próbált még tiltakozni Erika asszony, de amikor találkozott fia kérlelhetetlen tekintetével, elakadt a szava.

A két nő kapkodva öltözködni kezdett az előszobában. Erika asszony távozáskor még utoljára megpróbálta teljes erejéből becsapni az ajtót, mintha ezzel legalább a méltósága maradékát megmenthetné. A behúzó azonban halkan, simán fékezte le a mozdulatot, és megfosztotta őt a drámai végszótól. A lakásra súlyos, tiszta csend ereszkedett.