Eszter először azt hitte, rosszul lát. Közelebb hajolt, és lejjebb futtatta a szemét a papíron. A „Páciens” rubrikában Réka neve állt. Alatta részletes felsorolás következett: teljes arcfiatalító beavatkozás, mellplasztika anatómiai implantátumokkal, has- és combformáló zsírleszívás, valamint háromhetes tartózkodás egy exkluzív rehabilitációs részlegen, napi ötszöri étkezéssel.

Az oldal alján vastag pecsét díszelgett, mellette a végösszeg: hatmillió forint. A mappa mellett ott feküdt a kinyomtatott számla is, amely százszázalékos előleget kért. A dátum másnapra szólt.

Eszter megdermedt. Újra átolvasta a lapot, aztán még egyszer, mintha a betűk bármelyik pillanatban átrendeződhetnének, és valami elfogadhatóbb jelentést adnának ki. De nem változott semmi. Nem voltak behajtók. Nem volt lakásvesztéssel fenyegető tartozás. Nem omlott össze semmiféle vállalkozás. Réka egyszerűen úgy döntött, hogy egy elitklinikán átszabatja magát, Erika pedig kitalált hozzá egy könnyfakasztó történetet a veszélybe került otthonról, mert pontosan tudta: Gábor ilyen helyzetben nem fog nemet mondani, még akkor sem, ha a pénzt Eszter cukrászdájából kell kivenni.

A felháborodástól elakadt a lélegzete. Eszter elővette a telefonját, és higgadt, szinte gépies mozdulatokkal lefotózta a szerződés minden oldalát, a számlát, valamint a páciensnek szóló tájékoztatót is. Csak akkor tette el a készüléket, amikor meggyőződött róla, hogy a képek élesek és olvashatók. Ezután némán kisietett a lakásból, és ugyanolyan óvatosan húzta be maga mögött az ajtót, ahogyan érkezésekor kinyitotta.

Este Gábor kimerülten ért haza. A kabátjából nedves beton és hideg levegő szaga áradt. Kezet mosott, majd bement a konyhába, ahol Eszter már megterítette az asztalt. A férfi nehézkesen leült, mintha az egész nap súlya egyszerre zuhant volna rá.

— Holnap bemegyek veled a bankba — mondta, miközben ujjai a halántékát dörzsölték. — Nem szeretném, hogy egyedül vidd magaddal azt a rengeteg pénzt. Elvisszük Rékának, aztán intézze el ő maga, menjen be ahhoz a céghez, és rendezze a tartozását. Istenem, Eszter… annyira szégyellem magam előtted. Te ezért a pénzért hónapokig hajtottál.

Eszter leült vele szemben. Nem kerülgette a témát, nem kezdett hosszú bevezetőbe. Egyszerűen maga elé tette a telefonját, a képernyőn megnyitott fotókkal, majd odatolta a férje elé.

— Nézd meg, Gábor. Ez a húgod adóssága — mondta csendesen.

Gábor felvette a készüléket. Először értetlenül meredt a kijelzőre, próbálta kibogozni az orvosi kifejezéseket. Aztán a szemöldöke lassan feljebb csúszott. Ránagyított arra a fotóra, amelyen a teljes összeg szerepelt, majd megnézte a számla dátumát is. Mérnöki pontossággal rakta össze a részleteket: a kért hatmillió forint fillérre megegyezett a plasztikai beavatkozások árával.

Az arca fokozatosan elszíneződött. A fáradt szürkés árnyalatot előbb tompa vörösség váltotta fel, majd mély, dühös pír öntötte el. Az állkapcsa úgy megfeszült, hogy az arccsontjánál kifehéredett a bőr. Végül letette a telefont az asztalra, és hátradőlt a szék támlájának.