– Gáborkám, még mindig ugyanannál a cégnél vagy? – kérdezte negédes sajnálkozással. – Hát, végül is a biztos állás sem utolsó dolog. Bár azért a karrierépítésnek is megvan a maga jelentősége…

Gábor arca ilyenkor megkeményedett, az ökle pedig az asztal alatt összeszorult.

– Nincs okom panaszra – felelte röviden.

– Persze, persze. Eszter, kedvesem, és a kis boltocskáitok? Még mindig gyerekruhákat árulsz? Olyan bájos ez a családias kis vállalkozás.

Eszter udvarias, de feszült mosolyt erőltetett magára. Nem akart vitát nyitni, ezért inkább lenyelte a választ.

Nóra jubileuma közben egyre közelebb került. Nagyszabású ünnepséget képzelt el egy elegáns étteremben: kétszáz meghívottal, élő zenekarral, fotófallal és tűzijátékkal. Az utolsó családi találkozón sokatmondó pillantást vetett az öccsére.

– Gábor, ugye méltó ajándékkal készültök nekem? – kérdezte, miközben a hangjából egyszerre áradt elvárás és fölény.

– Tudom, hogy nálatok nem akkora a mozgástér anyagilag, de azért mégiscsak én vagyok az egyetlen nővéred. Nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni a vendégeim előtt.

Gábor csak bólintott, és magába fojtotta a sértettségét. Attól az estétől kezdve azonban megváltozott a hangulata: komoran járt a lakásban, és a legjelentéktelenebb apróság is elég volt ahhoz, hogy felcsattanjon.

Néhány nappal később Eszter véletlenül nyitva hagyta a böngészőt a számítógépen. Gábor csupán a telefonja töltőjéért ment be a dolgozószobába, ám a monitoron megpillantott egy megnyitott banki felületet. Először tovább akart menni, de a kíváncsiság erősebbnek bizonyult. Megmozdította az egeret, mire a képernyő életre kelt.

A számla Eszter nevén volt. Lekötött megtakarítás. Egyenleg: 21 600 000 Ft.

Gábor szinte beleroskadt a székbe. Mereven bámulta a számokat, mintha attól tartana, hogy eltűnnek, ha pislog egyet. Több mint húszmillió forint! És Eszter közben neki folyton kiadásokról, nehézségekről, az üzlet terheiről beszélt. Tehát mindvégig volt pénze. Elhallgatta előle. Éveken át félrevezette.

Gyorsan becsukta a böngészőt, és próbált úrrá lenni a felháborodásán, de a gondolatai egymást kergették. Házasságban élnek, tehát az a pénz nem lehet kizárólag Eszteré. Neki is joga van hozzá. Ráadásul Nóra ajándékra számít. Ha nagyvonalúan jelentős összeget ad a nővérének, végre mindenki előtt bizonyíthatja, hogy nem valami szerencsétlen alak, hanem tekintélyes, sikeres férfi.

Másnap felhívta Nórát.

– Nórám, szia! Figyelj csak… elhatároztam valamit. A jubileumodra igazán komoly ajándékot szeretnék adni. Húszmillió forintot.

A vonal túlsó végén néhány másodpercig teljes csend lett.

– Gábor… ezt most komolyan mondod?

– Teljesen komolyan. A nővérem vagy, neked a legjobb jár. Hadd lássa mindenki, hogy mi sem vagyunk akárkik.

– Jaj, Gáborkám, én mindig tudtam, hogy benned igazi férfi lakozik! Tamás el sem fogja hinni örömében! Köszönöm, drágám, nagyon köszönöm!

Gábor elégedett, győztes mosollyal tette le a telefont. Már csak egyetlen akadály maradt: rá kellett vennie Esztert, hogy adja át a pénzt.

Este, amikor hazaért, Eszter a konyhában állt, és vacsorát főzött. A tűzhelyen egy lábas rotyogott, ő pedig fakanállal kevergette az ételt.