„Nem fogom fel, hová tetted azt a félretett pénzt! Azt a negyvenmillió forintot már odaígértem a nővéremnek a kerek születésnapjára!” üvöltötte a férje
Megdöbbentő és méltatlan a sikertől való gyűlölet
– Nem fogom fel, hová tetted azt a félretett pénzt! Azt a negyvenmillió forintot már odaígértem a nővéremnek a kerek születésnapjára! – üvöltötte a férje.
Eszter éppen bezárta a pénztárat az üzletben, majd átadta a napi kasszát az üzletvezetőnek. Kifejezetten erős forgalmuk volt: több drágább téli overall is elkelt, és jó néhány ünnepi kisruha is gazdára talált az óvodai karácsonyi műsorokra készülő családok között.
Az első gyerekruhaüzletét tíz évvel korábban nyitotta meg egy lakótelepi városrészben. Akkoriban minden megtakarítását beletette az indulásba. Gábor ezt vakmerő ötletnek tartotta, és biztos volt benne, hogy az egész hamar csődbe megy. Csakhogy az üzlet nem bukott el, hanem lassan, kitartóan növekedni kezdett.
Később megnyílt a második bolt, aztán a harmadik is. Mostanra a vállalkozás havi tiszta haszna nagyjából egymillió forint körül mozgott.
Gábor egy kereskedelmi cégnél dolgozott értékesítési menedzserként. A fizetése többnyire nem ment sokkal kétszáznyolcvanezer forint fölé.
Nehezen emésztette meg, hogy a felesége sikeresebb nála. Vacsoránál gyakran odaszúrt neki valami gúnyos megjegyzést.
– Nos, üzletasszonykám, ma is a rongyocskáid között trónoltál?
Eszter idővel megtanulta, hogy ne vegye fel ezeket a csípős megjegyzéseket. Azt tartotta szem előtt, hogy a családnak biztos háttere van, a lakás ki van fizetve, az életük pedig rendezett mederben halad.
A háromszobás otthont hét éve vásárolták egy kellemes, jó nevű környéken. A vételár jelentős részét Eszter teremtette elő a boltok nyereségéből, Gábor pedig valamennyit hozzátett a saját félretett pénzéből. Papíron közös vagyonként szerepelt, de a két hozzájárulás között óriási volt a különbség.
Eszter mindig megfontoltan bánt a pénzzel. Még az édesapja, István tanította meg neki:
– Kislányom, egy nőnek mindig legyen tartaléka rosszabb időkre.
Ezért a profit egy részét külön bankbetétben gyűjtötte, amelyről Gábor semmit sem tudott. Öt esztendő alatt húszmillió forint állt össze rajta. Ez az összeg biztonságot adott neki, és azt az érzést, hogy szükség esetén képes a saját lábán is megállni.
Gábor közben újra meg újra próbálta kiszedni belőle, pontosan mennyit hoznak a boltok. Faggatta, mekkora bevétel volt az adott hónapban, milyen haszonkulccsal dolgozik, hová kerül a pénz. Eszter ilyenkor általánosságban válaszolt: beszállítókról, adókról, bérleti díjakról és új árukészletről beszélt. Látta, milyen mohó fény gyúl a férje szemében, valahányszor pénzről esik szó, ezért inkább ő tartotta kézben a családi kasszát.
Gábornak volt egy idősebb nővére, Nóra, aki éppen a negyvenedik születésnapjára készült. A férje, Tamás, egy építőipari vállalkozást vezetett. Egy külvárosi villában laktak, vadonatúj Lexusszal jártak, nyaranta pedig rendszeresen a Maldív-szigetekre utaztak. Nóra különös örömét lelte abban, hogy megmutassa, milyen jól megy nekik, főleg az öccse előtt.
A családi találkozókra mindig új ruhában érkezett, látványos ékszerekkel, mintha egy divatmagazinból lépett volna ki.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz