– De képes lesz az egész lépcsőház előtt ordítani – képzelte maga elé Benedek a jelenetet.

Réka félmosollyal megvonta a vállát.

– Akkor a szomszédok is megtudják, hogy az anyósom bankkártyákat lopkod. Valahogy nem hiszem, hogy neki adnának igazat.

Benedekből akaratlanul is kitört a nevetés. Aznap este először nevetett igazán.

– Hihetetlen vagy – ölelte át Rékát. – Komolyan mondom. Örülök, hogy téged vettelek feleségül.

– Én is örülök neked – bújt hozzá Réka. – Főleg annak, hogy végre megértetted, kinek van igaza ebben az egészben.

– Megértettem – mondta Benedek. – És nem fogom többé engedni, hogy anyám kihasználjon minket.

Később leültek a kanapéra, és bekapcsoltak egy filmet. Benedek telefonja időnként még mindig rezgett az asztalon, Kinga nem adta fel, de a férfi nem foglalkozott vele. Csak ült Réka mellett, átkarolta, és a képernyőt nézte.

Réka különös nyugalmat érzett. Nem káröröm volt ez, hanem megkönnyebbülés. Végre meghúzta a határokat. Nem hagyta, hogy kihasználják. És ami a legfontosabb: a férje végre felismerte, mire képes az anyja.

Kinga még napokig telefonált. Benedek egyetlen hívását sem fogadta. Aztán az asszony személyesen próbálkozott: megjelent náluk, és követelte, hogy engedjék be. Réka azonban nem nyitott ajtót. Kinga dörömbölt, kiabált, fenyegetőzött a folyosón. Réka végül felhívta a körzeti megbízottat. A rendőr beszélt Kingával, és figyelmeztette, hogy ha nem hagy fel a rendzavarással, hivatalos eljárás lesz belőle. Az asszony végül elment.

Ezután Kinga eltűnt az életükből. Nem hívott, nem jött, nem üzent. Benedek néhányszor megpróbálta felkeresni telefonon, de az anyja kinyomta. Megsértődött. Az első héten Benedek még rosszul viselte, aztán lassan megnyugodott. Rájött, hogy így talán mindenkinek jobb.

Körülbelül egy hónap múlva Benedeket felhívta az anyja nővére, Erika néni. Elmesélte, hogy Kinga munkát vállalt esténként: irodákat takarít. Havonta nagyjából hetvenkétezer forinttal többet keres így, és ebből már ki tudja fizetni a rezsit, jut ételre, sőt a gyógyszereire is.

Amikor Benedek letette a telefont, Réka csak ennyit mondott:

– Látod? Tudott volna dolgozni. Egyszerűen nem akart.

– Igen – bólintott Benedek. – Igazad volt. Köszönöm, hogy nem engedtél neki.

– Én megmondtam – mosolyodott el Réka. – Az emberek sokszor képesek megoldani a saját gondjaikat. Csak könnyebb másokra tolni a felelősséget.

Benedek magához húzta a feleségét. A kanapén ültek összebújva, és kinéztek az ablakon. Odakint eső verte az üveget, de a lakásban meleg volt és béke. A saját otthonuk. A saját szabályaik. A saját életük. Olyan hely, ahová senki nem törhet be kéretlenül, és ahol a határokat nemcsak kimondják, hanem meg is védik.

Réka pedig pontosan tudta: soha többé nem engedi, hogy ez az asszony kihasználja őt vagy a családját. Soha.