A péntek szinte észrevétlenül érkezett el. A tizenötödik emeleten lévő konferenciaterem lassan megtelt. Ott voltak a könyvelők, a fejlesztők, a projektvezetők, a titkárság munkatársai, mindenki, aki csak a cégnél dolgozott. Gábor az első sorok egyikében foglalt helyet, ahogy ő szerette mondani: az „elnökségi részen”. Mellette Petra ült, készségesen és fontoskodva. Gábor láthatóan remek hangulatban volt, halkan beszélgetett vele, időnként pedig olyan pillantásokat vetett a többiekre, mintha legalábbis szívességet tenne nekik azzal, hogy egy légtérben tartózkodik velük. Petra néha felpattant, vizet osztott, iratokat igazgatott, és igyekezett úgy viselkedni, mint egy nélkülözhetetlen vezetői asszisztens.

Ekkor felállt az ügyvezető igazgató, az őszülő halántékú, idősebb férfi, akit a legtöbben a vállalat hivatalos vezetőjeként ismertek. Odalépett az emelvényhez. A teremben elhalt a beszélgetés.

— Tisztelt kollégák — kezdte nyugodt, ünnepélyes hangon. — A mai napon fontos bejelentésre kerül sor. Öt éve dolgozom önökkel, és ez idő alatt mindig tudtam, hogy az N-Tech valódi tulajdonosa inkább a háttérben marad. Most azonban elérkezett az idő, hogy bemutassuk azt az embert, aki ezt a céget létrehozta, talpra állította, és azzá formálta, amit ma mindannyian ismerünk. Kérem, fogadják őt.

A terem végében kinyílt az ajtó.

Mária lépett be.

A piros ruha szinte felizzott a visszafogott irodai színek között. Tartása egyenes volt, léptei határozottak, fejét felemelve haladt végig a sorok között. Ahogy az emelvény felé tartott, a csend egyre sűrűbbé vált, már-már tapinthatóvá. Néhány munkatárs önkéntelenül is félig felemelkedett a székéről. Petra arca egyszerre kifakult; kezéből kicsúszott a tálca, a vízzel teli műanyag poharak szétgurultak a padlón. Gábor először fel sem fogta, mit lát. Amikor felismerte a feleségét, zavartan elvigyorodott, kissé előredőlt, és olyan hangos suttogással, amelyet a fél sor hallhatott, odavetette a mellette ülőnek:

— Na, megjött az asszony. Mindjárt elrontja az egész előadást.

Mária meghallotta. Nem reagált azonnal. Odalépett a mikrofonhoz, megvárta, amíg az utolsó susmogás is elcsitul, majd végignézett a termen.

— Jó napot kívánok, kollégák. Mária vagyok, az N-Tech tulajdonosa. Öt évvel ezelőtt vásároltam meg ezt a vállalkozást, amikor a csőd szélén állt. Azóta a stratégiai döntések az én jóváhagyásommal születnek, és minden eredmény, amelyet elértünk, az önök munkájának, valamint annak az irányításnak köszönhető, amelyet eddig a háttérből végeztem.

Rövid szünetet tartott. Tekintete lassan végigsiklott az arcokon. Gábor megdermedt. A mosoly leolvadt róla, mintha valaki letörölte volna. Lassan, kínzó lassúsággal kezdte megérteni, mi történik.

Mária folytatta:

— Ugyanakkor ma nem csupán ünnepélyes bejelentést kell tennem. Kénytelen vagyok egy kellemetlen ügyet is szóba hozni. A legutóbbi belső ellenőrzés során súlyos szabálytalanságokra derült fény a fejlesztési osztályon. Hatáskörtúllépés, a vállalati források nem megfelelő felhasználása, valamint több, erősen megkérdőjelezhető üzleti úti elszámolás szerepel a jelentésben.