– Nem történt semmi különös. Csak összekaptunk egy kicsit.

– Majd megnézzük a felvételt – válaszolta az egyik rendőr.

Odabent Mária a folyosón ült egy sámlin. Reszketett a keze. Eszter akkor látta először ennyire törékenynek, kicsinek és elveszettnek az anyját.

– Anya…

– Nem tudtam – suttogta Mária. – Papírokat hozott, azt mondta, valami kedvezményt lehet intézni a közüzemi számlákra. Én meg aláírtam. El sem olvastam rendesen.

Gábor vizet vitt neki.

– Miért nem szóltál nekem? – kérdezte Eszter.

Az anyja a vejére pillantott.

– Mert az én hibám volt. Szégyelltem.

Kiderült, hogy Gábor teljesen véletlenül bukkant rá a meghatalmazásra. Mária megkérte, keressen meg egy számlát az iratai között, és akkor került a kezébe a közjegyzői papír. A dokumentum alapján Márk rendelkezhetett volna a lakással, szerződéseket írhatott volna alá, sőt pénzt is átvehetett volna.

Gábor azonnal felhívott egy ismerős ügyvédnőt. Eszter őt látta a felvételen. Az asszony azért érkezett, hogy átnézze az iratokat, és előkészítse a meghatalmazás visszavonását.

– És a bőrönd? – kérdezte Eszter.

– Abban voltak a lakás papírjai, a tulajdoni iratok, régi szerződések meg anyád banki dokumentumai – mondta Gábor. – Elhoztuk őket, nehogy Márk hozzájuk férjen.

– Miért nem mondtad el nekem?

Gábor Máriára nézett.

– Mert megkért rá.

– Attól féltem, hogy miattam összevesztek – szólalt meg halkan Mária. – Azt hittem, majd egyedül helyrehozom.

– Ezért hazudtál nekem?

– Előbb vissza akartam vonatni a meghatalmazást. Utána mindent el akartam mondani.

Eszterben sorra felvillantak az elmúlt napok képei. Az ismeretlen nő. A titkolt látogatások. A bőrönd. Az álmatlan éjszaka. És az a jeges, idegen hang, amelyen a férjével beszélt.

– Legalább annyit mondhattál volna, hogy ennek semmi köze hozzánk – jegyezte meg.

– Mondhattam volna – ismerte el Gábor. – Csakhogy akkor azt is el kellett volna árulnom, mihez van köze.

– És az a mondat, hogy az igazság nem fog tetszeni?

– Tetszett?

Másnap hivatalosan is visszavonták a meghatalmazást. Az ügyvédnő segített megírni a szükséges beadványokat, és összerendezte a felvételeket is. Közben az is napvilágra került, hogy Márk már megállapodott egy közvetítővel, és jelentős előleget is átvett a lakás későbbi eladására.

A pénznek addigra szinte nyoma sem maradt.

A következő hetekben a család úgy élt, mintha tűzvész után próbálna visszaköltözni a régi falak közé. Kívülről minden ugyanott állt, ahol korábban, de a kapcsolatok belülről elszenesedtek.

Mária önmagát hibáztatta.

Eszter dühös volt a bátyjára.

Gábor alig beszélt a történtekről.

Márk eleinte telefonált, követelte, hogy vonják vissza a feljelentést, és azt hajtogatta, ő csak jót akart. Aztán már Esztert vádolta azzal, hogy tönkretette az életét. Végül egyszerűen eltűnt: nem hívott többé, és a hívásokra sem válaszolt.

Egy este Eszter a konyhában találta Gábort. A férje az ablak mellett ült, előtte kihűlt tea állt.

Eszter letette elé a telefonját.

A képernyőn annak a napnak a felvétele állt meg, amikor Gábor belépett a lakásba az ügyvédnővel.

– Azt hittem, van valakid – mondta Eszter.