Márk hirtelen felpattant.

– Intézzétek el a férjeddel, ahogy akarjátok.

A kávé érintetlenül maradt az asztalon, ő pedig szó nélkül távozott.

Két nappal később a videós ajtókamera, amelyet Eszter eredetileg az anyja védelmére szereltetett fel, újabb értesítést küldött. Este tizenegy óra volt.

Eszter már ágyban feküdt. Gábor a veszekedés után ugyan hazajött, de alig szóltak egymáshoz. A nappaliban aludt.

Amint meglátta az üzenetet, megnyitotta az alkalmazást.

A lépcsőházban Márk állt.

Nem csengetett. A tenyerével verte az ajtót.

– Anya, nyisd ki! Tudom, hogy otthon vagy!

Pár másodperc múlva az ajtó résnyire kinyílt, a lánc azonban rajta maradt.

– Márk, késő van – hallatszott Mária hangja.

– Add ide az iratokat.

– Nincsenek nálam.

– Ne hazudj. Hol a bőrönd?

– Gábor elvitte.

Márk káromkodott egyet.

– Felfogod, mit műveltél? Az emberek várnak.

– Miféle emberek?

– A vevők.

Eszter felült az ágyban.

– Én nem adok el semmit – mondta az anyja.

– Már mindent aláírtál.

– Azt mondtad, a kedvezményekhez kell.

– Most már mindegy, minek mondtam. A meghatalmazás megvan.

– Visszavonom.

Márk olyan közel hajolt az ajtóhoz, hogy az arca betöltötte a kamera képét.

– Csak próbáld meg. Foglalót vettem át. Nincs miből visszaadnom.

– Eladtad a lakásomat?

– Még nem. Egyelőre. De el fogom adni, ha nem akadékoskodsz.

– És én hol fogok lakni?

– Eszternél. Neki nagy háza van.

Mária megpróbálta becsukni az ajtót, Márk azonban betette a lábát a résbe.

– Vedd el onnan a lábad.

– Előbb mondd meg, hol vannak a papírok.

– Menj el, Márk.

– Anya, ne hozz ki a sodromból.

Eszter kiugrott az ágyból.

– Gábor!

A férfi szinte azonnal megjelent a nappali ajtajában, mintha ő sem aludt volna.

Eszter felé nyújtotta a telefont.

Gábor néhány másodpercig nézte a képernyőt, aztán felkapta a kulcsait.

– Hívd a rendőrséget. Én előremegyek.

Tizenkét perc alatt értek Mária házához. Gábor a saját autójával ment, Eszter mögötte haladt. Közben végig hallotta a beszélgetést az alkalmazáson keresztül.

Márk hol könyörgött az anyjának, hol felemelte a hangját. Azzal hitegette, hogy vesz neki egy szobát valahol, azt hajtogatta, hogy a lakás úgyis túl nagy neki, és Esztert vádolta kapzsisággal.

Amikor Gábor felért az emeletre, Márk még mindig a küszöb és az ajtó közé ékelte a lábát.

– Lépj el tőle – mondta Gábor.

– Na, megérkezett a gazda.

– Azt mondtam, lépj el.

– Ki vagy te, hogy parancsolgass nekem?

Gábor nem felelt.

Egyszerűen csak megragadta Márkot a vállánál, és határozott mozdulattal elhúzta az ajtóból.

Márk lendítette a karját, de ütni már nem maradt ideje. A lépcsőfordulóban megjelent Eszter.

– Minden rögzítve van – mondta. – Az utolsó szavadig.

Márk előbb az ajtóba szerelt kamerára nézett, aztán a húgára.

– Ez családi ügy.

– Nem – felelte Eszter. – Ez kísérlet arra, hogy anyánkat kiforgasd a lakásából.

– Ő írta alá.

– Mert becsaptad.

– Bizonyítsd be.

– Már megtetted helyettem.

Lentről léptek zaja hallatszott. Két rendőr ért fel az emeletre; Eszter hívta ki őket.

Márk arca egy pillanat alatt megváltozott. Leengedte a kezét, megigazította a kabátját, és már sokkal nyugodtabb hangon szólalt meg: