— Maga igazán érti ezt a munkát — jegyezte meg az igazgató. — Az emberek hisznek önnek.

— Csak igyekszem tisztességesen dolgozni — válaszolta Nóra.

— Éppen ez az. Manapság a tisztesség nem mindennapi dolog.

Este Nóra leült, és kiszámolta, mennyit keresett az elmúlt két hét alatt. Az alapbérrel együtt majdnem kétszázkilencvenkétezer forint jött össze. Több, mint amennyit korábban két hónap alatt kapott a logisztikai cégnél. Az új élete nemcsak lelki megkönnyebbülést hozott, hanem lassan kézzelfogható anyagi szabadságot is.

Vett magának egy új ruhát, és beiratkozott egy edzőterembe. Úgy érezte, eljött az ideje, hogy végre önmagával törődjön. Rendbe hozza a testét, amelyen nyomot hagyott a házasság utolsó hónapjainak feszültsége. Új elfoglaltságokat keressen, új arcokat ismerjen meg, és ne csak túléljen, hanem éljen.

Az edzőteremben ismerkedett meg Krisztinával, egy vele egykorú nővel, aki szintén nemrég vált el. Az öltözőben elegyedtek szóba.

— Az elején nagyon féltem — mesélte Krisztina. — Azt hittem, egyedül nem fog menni. Aztán kiderült, hogy férj nélkül sok mindennel könnyebben boldogulok.

— Pontosan — mosolyodott el Nóra. — Nincs, aki utasítgasson, bíráljon, vagy újabb problémákat gyártson.

— Az én volt férjem is próbált visszasomfordálni — folytatta Krisztina. — Nem azért, mert a család hiányzott neki, hanem mert kellett valaki, aki helyette intézi a bajait. El tudod képzelni?

— Sajnos igen. Nálam is valami hasonló történt.

— És mit mondtál?

— Azt, hogy nem. Egyszer és mindenkorra.

— Jól tetted. Oldják meg ők, amit maguknak összekavartak.

Nóra bólintott. Közben arra gondolt, milyen sokat jelent, ha az ember olyan valakivel találkozik, aki érti, min ment keresztül. Krisztina ugyanazon az úton járt, és nem érzett bűntudatot amiatt, hogy végre határokat húzott.

Otthon vacsorát készített, majd zenét kapcsolt. Jazzt. Régen csak fülhallgatón merte hallgatni, nehogy Gábort zavarja. Most feltekerhette a hangerőt, ameddig csak jólesett.

Lassan esteledett. Az utcai lámpák sorra kigyulladtak, a szemközti lakások ablakaiban fény jelent meg. Nóra a csendes, békés képet nézte, és arra gondolt, mennyire megváltozott minden egyetlen hónap alatt. Válás, új munka, új tervek. És ami a legfontosabb: többé senki sem kényszerítheti rá más döntéseinek következményeit.

Gábor Petrát választotta. Akkor most Petra döntse el, hogyan fér meg az anyósával. Vagy hogyan nem. Nóra ebből a játszmából kiszállt.

A telefon néma maradt. És ennél jobb bizonyíték nem is kellett arra, hogy Gábor végre megértette: hiába próbál nyomást gyakorolni rá. Nóra pontosan tudta, hogy többé nem fogja megmenteni azokat, akik saját maguk sodorták magukat bajba.