Márk este hét körül ért haza, jókedvűen, kipihenten. Ledobta magát a tévé elé, kezében egy üveg sörrel.

– Na, mi volt anyánál? Segítettél neki?

Eszter vele szemben ült a fotelben, és éppen Benedeket etette. A kisfiú mohón szívta a cumisüveget; látszott rajta, mennyire megviselte a nap.

– Márk, te el tudod képzelni, milyen állapotok vannak ott? A lakás borzalmas a felújítás után. Egész nap festéket, vakolatot és építési port súroltam.

– És? – vont vállat Márk. – Anya idős már, nehéz neki. Neked olyan nagy teher segíteni?

Eszter átfektette Benedeket a másik karjára, majd hosszan a férjére nézett.

– És Kinga hol van? Az anyádnak van egy lánya is, aki ráadásul a szomszéd kerületben lakik.

– Kinga dolgozik. Rengeteg dolga van.

– Én is dolgoztam. És dolgozni is fogok, amint visszamegyek a gyed után. Miért magától értetődő, hogy a szülőkről való gondoskodás mindig rám hárul?

Márk kortyolt a söréből, aztán csatornát váltott.

– Most te vagy otthon. Gyerekkel vagy, nem jársz be sehova.

– Otthon vagyok? – Eszter igyekezett halkan beszélni, nehogy felébressze a kisfiút. – Márk, láttad volna, hogyan telt a mai napom. A gyerek egy járókában ült az építési por közepén, vegyszerszagban, és sírt a fáradtságtól.

– Ugyan már, egyetlen napról van szó. Nem lesz tőle semmi baja.

– Csakhogy anyád holnap is folytatni akarja. Balkon, kamra, meg ki tudja még mi.

Márk értetlenül pillantott rá.

– Ebben mi a különös? A családtagok segítenek egymásnak.

– Rendben. Akkor holnap te mész. Magaddal viszed Benedeket is, és végigdolgozod a napot anyád lakásában.

– Én dolgozom.

– Hétvégén is?

Márk erre nem válaszolt azonnal. Egy darabig hallgatott, aztán legyintett.

– Jó, ne támadj már. Beszélek anyával, megmondom neki, hogy ne terheljen téged.

Eszter lefektette Benedeket a kiságyába, majd leült Márk mellé a kanapéra.

– Érted te a különbséget aközött, hogy valaki segít, és aközött, hogy mindent helyette csinál meg? Ma nyolc órán át takarítottam egyéves gyerekkel a nyakamban. Ez már nem segítség, hanem kihasználás.

– Ne túlozz. Anya nem rosszindulatból csinálja.

– Lehet, hogy nem. De Máriának ott van Kinga is, aki boltban dolgozik, hétvégén pedig simán beül a barátnőivel kávézni. Őt miért nem lehet megkérni?

– Kingának fáj a háta.

– Nekem talán nem? A mai nap után alig bírok járni.

A beszélgetés ezen a ponton megfeneklett. Márk a telefonjába merült, Eszter pedig kiment vacsorát készíteni. Nyomott hangulat telepedett rá, a keze még mindig égett a tisztítószerektől.

Másnap délelőtt tíz körül megszólalt a telefon. Mária hívta.

– Eszterkém, hogy vagytok? Ma átjössz? A folyosó még nincs kész, és a konyhában a plafont is le kellene törölni.

Eszter mély levegőt vett, mielőtt válaszolt volna.

– Mária, ma nem megyek.

– Hogyhogy nem jössz? Akkor ki fejezi be?

– Nem tudom. Talán Kinga ráér majd hétvégén.

– Kingának fáj a dereka. Meg sokat dolgozik, elfárad.

– Mária, én is elfáradok. Van egy egyéves kisfiam, aki egész nap figyelmet igényel.

– De hát te otthon vagy vele. Van szabadidőd.

– A gyed nem szabadság. Ez éjjel-nappali munka, hétvége nélkül.