– Mária, mit kellene pontosan megcsinálni?

– Hát mindent át kell mosni, letörölni, kisikálni. Az ablakokat is meg kell pucolni, a padlóról fel kell szedni a festéket. A fürdőszobában meg egyenesen borzalmas állapotok vannak. Tudod, a lányom egész nap az irodában ül, reggeltől estig dolgozik. Nincs ideje háztartással bajlódni. Te viszont otthon vagy a gyerekkel, téged most nem köt le annyi minden.

Eszter letette a babakocsit az előszobában, és elővette a járókát. Miközben összerakta, Mária tovább sorolta, mi minden vár rá.

– A konyhát is alaposan ki kell súrolni. A műanyag falpanelek teljesen össze vannak kenve. A szegélyléceket is végig kell törölni az egész lakásban. Ja, és az erkélyt se felejtsük el, ott is minden poros lett a falcsiszolás után.

– Kinga hol van? – kérdezte Eszter, az anyósa lányára gondolva.

– Kinga dolgozik. Mondtam már, neki nincs erre ideje. Könyvelő, nagy felelősség van rajta.

Eszter beültette Benedeket a járókába, és játékokat tett elé. A kisfiú rögtön a szájába vette a színes piramist. Mária ezután eltűnt a szobában, Esztert pedig magára hagyta a felújítás utáni felfordulással.

A konyhában kiderült, hogy a műanyag panelek valóban tele vannak vakolatfoltokkal és zsíros kéznyomokkal. A mosogatót építési törmelék tömítette el. Eszter feltűrte az ingujját, és nekilátott.

Először a mosogatót kellett használhatóvá tennie, hogy vizet engedhessen. Utána előkereste a tisztítószereket és a rongyokat a szekrény alól. A panelek makacsul ellenálltak: a rászáradt vakolatot a szivacs alig mozdította meg, így végül a körmével kellett kapargatnia.

Benedek az előszobai járókában ült, és időről időre panaszosan nyöszörgött. Eszter ilyenkor mindig kinézett hozzá, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van.

– Mária, nem tehetnénk át a járókát a szobába? Itt nagyon poros a levegő.

– És én hol fogok közlekedni? – kérdezte az asszony. – Kicsi a szoba, a bútorokat meg még nem rendeztem vissza a felújítás után.

Eszter visszament a konyhába. A vakolatnyomok lassan engedni kezdtek, de a munka alig haladt. A keze hamar elzsibbadt az állandó dörzsöléstől. Dél körülre mindössze a panelek felével végzett.

– Hogy bírod? Nem ennél valamit? – dugta be a fejét Mária a konyhába.

– Nem, köszönöm – rázta meg a fejét Eszter. – Inkább haladok tovább, amíg Benedek nyugodtan elvan.

– Így helyes – bólintott Mária elégedetten. – Úgyis rengeteg még a tennivaló. Ha a konyhával megvagy, jöhetnek az ablakok, utána pedig a fürdő.

Eszter a kézfejével letörölte a homlokáról az izzadságot. A verejték már a hátán csorgott végig, pedig a nap még alig kezdődött el igazán. Mária közben ott állt a közelben, figyelte minden mozdulatát, és időről időre megjegyzéseket tett.

– Ezt a részt nem sikáltad le rendesen. Ott is maradt még egy folt, látod?

– Mária, nem lenne egyszerűbb takarítócéget hívni? Felújítás után ez teljesen megszokott.

– Ugyan minek dobnánk ki erre pénzt? – legyintett az asszony. – Nem akkora munka ez. Te meg úgyis ráérsz, otthon vagy a gyerekkel.

Benedek ekkor egyre nyűgösebben kezdett mocorogni. Közeledett az etetés ideje. Eszter gyorsan kezet mosott, aztán odament a kisfiához.