Ilona asszony ezután nem kereste többé Esztert takarítás miatt. Pár napig teljes csend volt. Később, amikor Márkkal beszélt telefonon, csak mellékesen megemlítette, hogy Réka végre átment hozzá, és lemosta a hálószoba ablakait.

— Csak az ablakokat? — kérdezte Márk meglepetten.

— Hát… a padlót is áttörölte. Azt mondta, fáj a háta, többet nem bír.

— És a többi?

— Azt majd én apránként megcsinálom. Nem sietek, szépen lassan haladok vele.

Eszter magában keserűen elmosolyodott, amikor Márk elmesélte neki. Tehát Rékának mégis akadt ereje segíteni az anyjának. Csak korábban egyszerűbb volt mindent a menyre hárítani.

A következő hétvégén Márk maga ment át az édesanyjához, és segített visszatolni a bútorokat a helyükre. Ilona asszony örömmel fogadta a fiát, ebédet tett elé, és büszkén mutogatta, milyen lett a lakás a felújítás után. Arról, hogy Eszter nem vállalta a takarítást, egyetlen szót sem ejtett.

Egy hónap múlva az anyósa otthona már teljesen rendben volt. Eszter véletlenül tudta meg, amikor Márk elmesélte, hogy benézett hozzá, megnézni, minden rendben van-e.

— Szép lett a lakás. Anya elégedett.

— És ki fejezte be a takarítást?

— Réka. Apránként. Hétvégenként átjárt.

— Látod? Úgy tűnik, az a hátfájás mégsem volt annyira leküzdhetetlen.

Márk vállat vont.

— Valószínűleg nem. Igazad volt akkor. Nem lett volna szabad mindent rád pakolni.

Eszter átölelte a férjét, és puszit nyomott az arcára.

— Nekem az a fontos, hogy ezt végre te is megértetted.

Ilona asszony többé nem kérte meg a menyét nagytakarításra. Ha valami nehezet kellett arrébb tenni vagy megjavítani, a fiát hívta. Ha hétköznapi házimunkában kellett segítség, a lányához fordult. Eszter pedig végre megmaradhatott annak, aki volt: Márk feleségének és Benedek édesanyjának, nem pedig a család ingyenes bejárónőjének.

A történetből Eszter egyetlen, nagyon világos tanulságot vitt magával: amíg az ember hallgat és mindent lenyel, addig kihasználják. De elég egyszer határozottan kimondani, hogy nem, és hirtelen kiderül, hogy ugyanarra a problémára több megoldás is létezik. Csak addig senki sem kereste őket, amíg kéznél volt egy kényelmes, ingyen dolgozó ember.

❦

Anna egy januári éjszakán ment el.

Nem volt sem jajszó, sem búcsú. Este még lefeküdt, fáradtan ugyan, de jókedvűen; valami jelentéktelen tévéműsoron nevetgélt, mintha másnap is ugyanúgy folytatódna minden. Reggel István megérintette a vállát, hogy felébressze, és abban a pillanatban megértette, amit az ember soha nem akar megérteni. A váll hideg volt.

A mentő csak három óra múlva ért ki hozzájuk a járási központból, a hóval betemetett utakon. A szemüveges, fiatal orvos halkan magyarázott valamit a szívről, egy vérrögről, meg arról, hogy Anna nem szenvedett.