— Márk, te el tudod képzelni, mi van ott? A lakás a felújítás után borzalmas állapotban van. Egész nap festéket, vakolatot meg építési port sikáltam.

— És? — vont vállat Márk. — Anya már nem fiatal, neki ez nehéz. Neked akkora gond segíteni?

Eszter átvette Benedeket a másik karjára, és figyelmesen a férjére nézett.

— És Réka hol van? Az édesanyádnak van egy lánya, aki a szomszéd kerületben lakik.

— Réka dolgozik. Neki is rengeteg dolga van.

— Én is dolgoztam. És dolgozni is fogok, ha lejár a gyed. Miért természetes, hogy a szülők körüli segítség automatikusan rám hárul?

Márk kortyolt a söréből, aztán csatornát váltott.

— Mert most otthon vagy. A gyerekkel vagy, nem jársz munkába.

— Otthon vagyok? — Eszter halkan beszélt, nehogy felébressze a kisfiút. — Láttad volna, hogyan telt a mai napom. Benedek az építési por közepén ült, vegyszerszagot szívott, és a fáradtságtól sírt.

— Ugyan már, egy napról van szó. Nem lesz tőle semmi baja.

— Csakhogy anyád holnap is folytatni akarja. Erkély, kamra, meg ki tudja még mi.

Márk értetlen arccal nézett rá.

— Mi ebben a különös? A családtagok segítenek egymásnak.

— Rendben. Akkor holnap menj te. Vidd magaddal Benedeket, és töltsd ott a napot úgy, hogy közben kitakarítod anyád lakását.

— Én dolgozom.

— Hétvégén is?

Márk egy pillanatra elhallgatott, majd legyintett.

— Jól van, ne támadj már. Beszélek anyával, megmondom neki, hogy ne terheljen téged ennyire.

Eszter lefektette Benedeket a kiságyba, aztán visszament a nappaliba, és leült Márk mellé a kanapéra.

— Márk, érted a különbséget aközött, hogy valaki segít, és aközött, hogy mindent vele csináltatnak meg? Ma nyolc órán át takarítottam megállás nélkül. Egy egyéves gyerekkel. Ez nem segítség volt, hanem kihasználás.

— Ne túlozz. Anya biztos nem rosszindulatból csinálja.

— Lehet, hogy nem. De ott van neki Réka, aki egy boltban dolgozik, hétvégén pedig kávézókban üldögél a barátnőivel. Őt miért nem lehet megkérni?

— Rékának fáj a háta.

— Nekem talán nem? A mai nap után alig bírok járni.

A beszélgetés itt megakadt. Márk a telefonjába mélyedt, Eszter pedig kiment vacsorát készíteni. Nyomott hangulat ült rá, a keze még mindig égett a tisztítószerektől.

Másnap délelőtt tíz óra körül megszólalt a telefonja. Ilona asszony hívta.

— Eszterkém, hogy vagytok? Ma jössz, ugye? A folyosó félbemaradt, és a konyhában a mennyezetet is át kellene törölni.

Eszter mély levegőt vett, és igyekezett összeszedni magát.

— Ilona asszony, ma nem megyek.

— Hogyhogy nem jössz? Akkor ki fejezi be?

— Nem tudom. Talán Réka tud segíteni hétvégén.

— Rékának fáj a háta. Meg sokat dolgozik, elfárad.

— Ilona asszony, én is elfáradok. Van egy egyéves kisfiam, aki egész napos figyelmet igényel.

— De hát te otthon vagy vele. Csak akad valamennyi szabadidőd.

— A gyereknevelési szabadság nem nyaralás. Ez éjjel-nappali munka, szünet és hétvége nélkül.

Ilona asszony néhány másodpercig hallgatott, majd sértődötten nagyot sóhajtott.

— Jó, hát akkor majd befejezem egyedül — mondta végül Ilona asszony sértett hangon.

— Vagy hívhatna egy takarítócéget. Felújítás után ez teljesen megszokott megoldás.