— Andreával vagyok. Mi történt?

— Az előbb idejött Judit. Személyesen. Leült a ház előtti padra, és azt mondja, nem megy el, amíg vissza nem vonod a feljelentést. Azt is hajtogatja, hogy rosszul van a szíve, és ha meghal, te leszel a hibás. Már a szomszédok is összegyűltek, mindenki őt nézi.

Eszter olyan erősen szorította meg a telefont, hogy kifehéredtek az ujjai.

— Anya, zárd be az ajtót, és ne menj ki. Azonnal odamegyek.

Mire Eszter és Andrea megérkeztek a szülei házához, a bejárat előtt kisebb tömeg verődött össze. A közeli padokról odasereglett nyugdíjas asszonyok, egy babakocsis fiatal anya, két férfi a szomszéd lépcsőházból — mindannyian azt a padot figyelték, amelyen Judit ült.

Az anyósa szürke, vastag kendőt tekert a nyaka köré, sötét napszemüveget viselt, bal kezét pedig látványosan a mellkasára szorította. Úgy festett, mint egy szenvedő asszony egy rosszul megírt színdarabból. Mellette nyitott táska hevert, amelyből egy vizespalack és egy gyógyszeres doboz kandikált ki.

Eszter kiszállt az autóból. Judit azonnal felkapta a fejét, és olyan hangosan kezdett beszélni, hogy mindenki hallja:

— Itt van! Megérkezett! Nézzék csak meg, emberek! A saját menyem! Elvette egy beteg öregasszony autóját, most meg feljelentett a rendőrségen. Börtönbe akar juttatni. Azt akarja, hogy ott haljak meg. És miért? Mert orvoshoz jártam!

A tömeg morajlani kezdett. Eszter szóra nyitotta volna a száját, de Andrea finoman megérintette a könyökét, majd ő lépett előre.

— Judit — szólalt meg tisztán, jól hallhatóan. — Én Eszter jogi képviselője vagyok. Amit ön most tesz, az rágalmazásnak minősülhet. A Büntető Törvénykönyv szerint a becsület csorbítására alkalmas, valótlan tények nyilvános terjesztése jogkövetkezményekkel jár. Biztosan ebbe az irányba szeretné folytatni?

Judit egy pillanatra elakadt, mintha félrenyelt volna, de gyorsan összeszedte magát.

— Ne hadonásszon nekem paragrafusokkal! Én beteg ember vagyok. Szívbeteg. Mindjárt mentőt kell hívni hozzám. És ezért maga fog felelni, Eszter. Maga is, ügyvédnő. Én mindent rögzíteni fogok.

— Tegye csak — felelte Andrea nyugodtan. — Én már most is hangfelvételt készítek. Minden egyes szava bekerülhet az ügy iratai közé. Ráadásul tanúk is vannak. A szomszédok pontosan hallották, mit állított az előbb.

Judit összeszorította a fogát, és elhallgatott. István, aki addig a lépcsőház ajtajában állt, lement a padhoz. Nem kiabált, de a hangja erős és határozott volt.

— Judit, kérem, hagyja el a ház előtti területet. Itt a feleségem és a szomszédaink laknak, és ön jelenleg zaklatja őket. Ha öt percen belül nem távozik, rendőrt hívok. Nálam vannak az iratok az autóról is, meg azokról a hitelekről is, amelyeket maga és a fia a lányom nevére vettek fel. Ha folytatni akarja, folytassa nyugodtan, csak akkor már bilincsben.

A körülállók között mozgolódás támadt. A nyugdíjas asszonyok összenéztek. A szomszéd lépcsőházból való egyik férfi hangosan megjegyezte:

— Várjunk csak, akkor ő vett fel hiteleket a menyére? Na, ez aztán szép történet.

— Igen — erősítette meg Andrea. — Három kölcsönről van szó. Mindet Eszter tudta és beleegyezése nélkül intézték. A pénz nyaralásra, műszaki cikkekre és laptopra ment el. Az eljárás már folyamatban van.