Hétfőn adta fel a levelet. A küldeményazonosítót azonnal elmentette a telefonjába.

Aztán nem maradt más, csak a várakozás.

Egy hét múlva azonban különös dolog történt a piacon. Odalépett hozzá egy harmincöt év körüli nő, Lillának mutatkozott be, és megkérdezte, mennyiért lehetne kibérelni a virágos helyet.

– Én nem adom ki – felelte Eszter. – Én magam is bérlő vagyok.

– Nekem azt mondták, hogy ez a hely hamarosan felszabadul.

Eszter lassan letette a metszőollót az asztalra.

– Ki mondta ezt magának?

– Az üzemeltetésnél. Érdeklődtem, van-e szabad üzlethelyiség a bejárat közelében, és azt válaszolták, hogy egy hamarosan megüresedik.

Lilla nem tűnt hazugnak. Az arcán inkább tanácstalanság látszott: egyszerűen vállalkozáshoz keresett helyet, és fogalma sem volt róla, milyen ügy közepébe csöppent.

Eszter megköszönte az információt, és még aznap este írt Márknak.

„Már keresik az utódomat. A szerződésem még érvényben van, de a helyet már másnak ajánlgatják.”

Márk röviden válaszolt: „Ez nekünk kedvező. Rögzítse pontosan. Írja fel a dátumot, a nő nevét, mit mondott, és honnan tudta meg. Ha hajlandó később megerősíteni, kérjen tőle elérhetőséget.”

Eszter mindent feljegyzett. Lilla megadta a telefonszámát is. Írásos nyilatkozatot azonban Eszter egyelőre nem kért tőle; nem akarta elriasztani azt az idegent, aki valójában csak egy bérelhető üzlethelyiséget keresett.

Letelt a harminc nap. A felszólításra semmiféle válasz nem érkezett.

Eszter felhívta Márkot.

– Semmi. Teljes csend.

– Akkor beadjuk a keresetet. Jöjjön be, összeállítjuk az anyagot.

A keresetlevélen hosszasan dolgoztak. Márk minden egyes pontnál elmagyarázta, miért van rá szükség.

– Nem azt fogjuk kérni a bíróságtól, hogy kötelezze őket a szerződés meghosszabbítására. Az nehezebb út. Viszont követelhetjük annak megtérítését, amit ön beépített, kifizetett, és amit nem tud kár nélkül magával vinni. Emellett külön jelezni fogjuk, hogy a feltételeket láthatóan nem egységesen módosították, hanem mintha kifejezetten önt akarták volna lecserélni.

– Vagyis a helyet így is elveszíthetem?

– Benne van. De ha sikerül kártérítést kiharcolni, abból el lehet indulni máshol. És van még egy fontos előnyünk.

– Micsoda?

– Amíg vita van, a tulajdonos általában nem szeret fölösleges zajt és kockázatot. Főleg akkor nem, ha az új bérlő megtudja, hogy az adott stand körül már pereskedés folyik. Ez sokszor tárgyalásra kényszeríti a másik felet.

Eszter március elején benyújtotta a keresetet.

Március közepén András telefonált neki.

– Eszter, miért kellett idáig elmenni? Hiszen meg is tudtunk volna egyezni.

– Én megpróbáltam egyezkedni, András. Maga akkor azt mondta: ha nem tetszik, ne írjam alá.

A vonal túlsó végén néhány másodpercig csend volt.

– Jöjjön be holnap. A tulajdonos szeretne beszélni magával.

Eszter nem akart egyedül menni. Felhívta Márkot, aki ennyit mondott:

– Menjen el. De ott helyben semmit ne írjon alá. Hallgassa meg őket, jegyzeteljen, aztán kérjen időt.

Másnap nemcsak András ült a tárgyalóasztalnál. Mellette egy ötvenes férfi foglalt helyet, drága zakóban, magabiztos tartással. Ő volt a tulajdonos. Eszter most látta először.