Zoltánnak hívták.

– Eszter, intézzük ezt per nélkül – kezdte. – A bíróság idő, idegeskedés, költség. Készek vagyunk visszatenni a szerződésbe a hosszabbítási lehetőséget, a korábbi feltételekkel. Egyetlen módosítással: a bérleti díj harminc százalékkal emelkedik.

Harminc százalék. Eszter fejben azonnal számolni kezdett. A havi díj így száznyolcvanezer forintról kétszázharmincnégyezerre ugrott volna. Több mint ötvenezer forinttal kellett volna többet fizetnie minden hónapban. Éves szinten ez nagyjából hatszáznegyvenezer forintos pluszterhet jelentett.

– Szeretnék gondolkodási időt – mondta. – Három nap múlva válaszolok.

Zoltán felvonta a szemöldökét.

– Három nap? Az ilyen ajánlatokra általában gyorsabban szoktak igent mondani.

– Én előbb számolok, és csak utána örülök.

Otthon ismét elővette a számológépet. Végignézte az elmúlt év átlagos bevételét, majd sorban levonta belőle a virágok beszerzési árát, a csomagolóanyagokat, az áramot, a telefont és a szállítás költségeit.

A régi bérleti díjjal havonta körülbelül kétszáznegyvenezer forint maradt nála tisztán. Az új feltételekkel ez nagyjából száznyolcvannyolcezerre csökkent volna. Meg lehetett belőle élni, de Benedek különórái, az albérlet, az étel, a ruhák és minden egyéb kiadás együtt már szinte egyetlen mozgásteret sem hagyott.

Felhívta Márkot.

– A harminc százalék valóban sok – mondta a férfi. – Viszont van itt egy lényeges szempont. Ha nemet mond, és végigviszi a vitát, kártérítésre lehet esélye, de az üzlethelyiséget nagy valószínűséggel elveszíti. Ha elfogadja, maradhat, csak a nyeresége lesz kevesebb. Ezt önnek kell eldöntenie. Megpróbálhatom lealkudni tizenöt-húsz százalékra.

– Próbálja meg – felelte Eszter.

Az egyeztetés még tíz napig húzódott. Márk telefonált, e-mailezett, üzeneteket váltott a tulajdonos jogászával. Eszter közben ugyanúgy dolgozott, mint addig: rózsákat adott el, csokrokat kötött, mosolygott a vevőkre. Csakhogy mostantól minden reggele azzal indult, hogy megnézte, érkezett-e új levél.

A végleges ajánlat március végén futott be.

A bérleti díj húsz százalékkal emelkedik. A hosszabbításról szóló pont visszakerül a szerződésbe. A megállapodás időtartama tizenegy hónap helyett három év lesz. Rögzítik, hogy a bérlő leszerelheti és elviheti a különálló berendezéseit, ha pedig a szerződést nem az ő hibájából bontják fel idő előtt, a tulajdonos megtéríti az előzetesen elfogadott, el nem mozdítható fejlesztések értékét szakértői becslés alapján.

Márk így foglalta össze:

– Ebben a helyzetben ez kifejezetten jó eredmény. Őszintén szólva még kedvezőbb is, mint a korábbi szerződése volt.

Eszter pontról pontra újraolvasta az egészet. A húsz százalék havi harminchatezer forintot jelentett. Egy év alatt négyszázharminckétezer forintot. Nem volt kevés. De három év biztosítékot kapott, és végre a saját befektetései sem lógtak a levegőben. Ilyenje az elmúlt tíz évben egyszer sem volt.

Aláírás előtt még elkérte a tiszta példányt, hazavitte, és Márkkal újra végignézett minden bekezdést.

Aztán aláírta.

Este Benedek megkérdezte: