– Hogyhogy önkéntes? Az közös pénz.

– Az én nevemen lévő betétek kamata – feleltem. – Ha úgy gondolod, hogy vagyonmegosztás címén követelésed van, akkor hivatalos úton előadhatod. De havonta eltartani többé nem foglak.

Mária élesen lecsapta a konyharuhát az asztalra.

– Azt nem mered megtenni, hogy a férjedet pénz nélkül hagyod.

– A fia ötvenhárom éves – néztem rá. – Nyithat magának saját számlát, és gondoskodhat róla, hogy legyen rajta pénz.

A következő tétel a költési számlámhoz tartozó társkártya volt. Nullára vettem a készpénzfelvételi keretet, kikapcsoltam az internetes vásárlást, és megszüntettem azokat az előfizetéseket is, amelyek az ő telefonjáról az én kártyámra voltak terhelve. András azonnal előkapta a mobilját, belépett az alkalmazásba, és az arca elsápadt a dühtől, bár látszott rajta, hogy próbál uralkodni magán.

– Nem engedi a kártyát – mondta összeszorított szájjal. – Ennyire meg akarsz alázni?

– Nem megalázlak. Elzárom a hozzáférést a pénzemhez.

– Férj és feleség vagyunk.

– Pontosan ezért minden vitás kérdés papíron keresztül fog menni. Amit pedig eddig jóindulatból adtam, az mától megszűnik.

A telefonját a kanapéra hajította, aztán az anyja felé fordult.

– Látod? Pénzzel büntet.

Mária ekkor először nem talált szavakat. Mintha végre felfogta volna, hogy ez a beszélgetés már nem a konyhai törölgetésről, nem a növényeimről és nem valamiféle „férfienergiáról” szól. Ő nagyon jól értett ahhoz, hogyan kell sajnálatot kelteni, az életkorára hivatkozni, vagy az ember megszokott engedékenységét kihasználni. Csakhogy egy banki alkalmazás nem hatódik meg a hangszíntől.

Megnyitottam a befektetési felületet is. Andrásnak volt egy megtekintési jogosultsága a portfóliómhoz. Annak idején azzal kérte, hogy szeretné érteni a „családi stratégiát”, később pedig ismerősök előtt úgy dicsekedett a hozamokkal, mintha ő választotta volna ki az értékpapírokat. Egyszer még az is eszébe jutott, hogy eladjon egy részt valamelyik alapból, mert hirtelen pénz kellett neki egy pihenésre. Az ügyletet csak az állította meg, hogy az én telefonomról kellett volna jóváhagyni. Akkor még beértem egy komoly beszélgetéssel. Most megkerestem a profilját, és megszüntettem a hozzáférését.

Egy perc sem telt el, már megszólalt:

– Nem nyílik meg nálam a befektetési fiók.

– Nem is kell megnyílnia.

– Nincs jogod mindent egyedül eldönteni.

– Nem adok el semmit, és nem viszek ki semmilyen vitatható vagyont. Csak a te felhasználói belépésedet zárom le a saját fiókomhoz. Ha lesz vagyonmegosztás, majd a bíróság intézi.

Ez a mondat betalált. András addig mindig a hétköznapi veszekedésekben győzött. Felemelte a hangját, Mária rátett még egy lapáttal a feleségi kötelességekről, én pedig elfáradtam, és végül elfogadtam valami kompromisszumnak nevezett engedményt. Csakhogy kompromisszumot ott lehet kierőszakolni, ahol a vita tárgya ködös és elkenhető. A banki felületen minden tételes volt: kártya, limit, meghatalmazás, jogosultság, jóváhagyás.

Beléptem a bank biztonságos üzenetküldő rendszerébe, és külön-külön elküldtem a kérelmeket a bankon belül adott meghatalmazások megszüntetésére. Egyet a betétekre. Egyet a költési számlára. Egyet a dokumentumokat őrző széfre. A közjegyzői meghatalmazást természetesen nem lehetett egyetlen gombnyomással visszavonni, ezért időpontot foglaltam másnap reggelre. A mappába azonnal bekészítettem a személyi irataimat, a meghatalmazások számait és a számlák listáját.