— Tudod jól, hogy csak egy garzonban lakik…

— Nem érdekel — szakította félbe Eszter. — Ő vállalta Lilla előtt, hogy lesz hol laknia. Akkor találja ki ő, hogyan oldja meg.

A következő napon aztán olyasmi történt, ami végleg elszakította Eszternél a cérnát. A szokásosnál hamarabb ért haza, és amikor belépett a hálóba, Lillát a tükör előtt találta — méghozzá az ő új ruhájában. A fésülködőasztalon nyitva hevert Eszter neszesszere is.

— Te mégis mit művelsz?! — csattant fel Eszter, mert egy pillanatig a saját szemének sem akart hinni.

Lilla összerezzent, majd gyorsan megfordult.

— Jaj, már itthon vagytok? Én csak felpróbáltam. Olyan jó cuccaid vannak, Eszter néni.

— Az engedélyem nélkül? — Eszter tett felé egy lépést. — És a sminkjeimet is használtad, szintén kérdezés nélkül?

— Ugyan már — forgatta a szemét Lilla. — Mi ebben a nagy ügy? Családtagok vagyunk, nem?

Eszter mély levegőt vett, nehogy azonnal kiabálni kezdjen.

— Lilla, most rögtön leveszed a ruhámat, és ezentúl semmihez nem nyúlsz hozzá, ami az enyém, amíg én erre engedélyt nem adok. Érthető voltam?

— Hát, maga aztán igazán irigy — dünnyögte Lilla, de kelletlenül kibújt a ruhából. — Mária néni mondta, hogy maga nehéz eset, csak azt nem gondoltam, hogy ennyire.

— És ugyan mit mesélt még neked Mária néni? — Eszter karba fonta a kezét, és keményen a lányra nézett.

— Semmi különöset — vont vállat Lilla. — Csak azt, hogy ti kényelmes, nagy lakásban éltek, neki meg egy pici garzonnal kell beérnie. Meg hogy az ember lehetne hálásabb is azoknak, akik segítenek neki.

Eszterben újra forrni kezdett a harag, de ezúttal hideg, éles nyugalom ült ki az arcára.

— Akkor nagyon jól figyelj rám. Gábor bácsival egy hónapra engedtünk be ide. Ez az egy hónap nemsokára letelik. Addigra másik lakhatást kell találnod magadnak.

— De hát még csak most indult a félév! — háborodott fel Lilla. — Mária néni azt mondta, egész évben maradhatok nálatok!

— Mária néni nem ennek a lakásnak a tulajdonosa — zárta le Eszter. — Úgyhogy ideje lesz végre tisztázni vele is a helyzetet.

Aznap este Eszter részletesen elmondott mindent a férjének. Gábor legalább annyira felháborodott, mint ő.

— Felhívom anyámat — mondta elszántan. — Ez már tényleg túlment minden határon.

A beszélgetés azonban korántsem úgy alakult, ahogyan Gábor remélte. Alighogy szóba hozta, hogy Lilla engedély nélkül Eszter ruháit próbálgatta, Mária máris közbevágott.

— Ugyan már, mi ebben a borzasztó? — csattant fel Mária. — A gyerek csinos akart lenni, ennyi az egész. A feleséged tényleg annyira kicsinyes, hogy még egy rokonlánynak sem engedi megérinteni a holmijait?

— Anya, nem az a baj, hogy felpróbált valamit — igyekezett higgadt maradni Gábor. — Hanem az, hogy kérdezés nélkül nyúlt hozzá más dolgaihoz. Ráadásul nem ez az első alkalom, hogy úgy tesz, mintha a mi szabályaink nem is léteznének.

— Szabályok? — horkant fel Mária. — Mi ez nálatok, katonai tábor? Gábor, szerintem Eszter túl sokat vár el egy fiatal lánytól. Lillának társaság kell, élmények, egy kis szórakozás. Ebben az életkorban ez teljesen természetes.