— Ennél jobban már nem is lehetnék — válaszolta Nóra, és kávét töltött magának. — Fogalmuk sincs róla, mi van nálunk.

Márk bólintott, közben átlapozta a papírokat.

— Jogi szempontból már most vesztésre állnak. De az anyósod nem az a típus, aki harc nélkül hátrál meg.

— Tudom — Nóra belekortyolt a keserű kávéba. — Ezért ma végleg pontot teszünk az ügy végére.

Egy órával később már a bíróság épülete felé tartottak. A bejáratnál újságírók várakoztak; az örökösödési ügy és a családi botrány időközben a nyilvánosság elé került egy „véletlen” sajtószivárogtatásnak köszönhetően.

— Biztos vagy benne, hogy végig akarod csinálni? — kérdezte Márk még egyszer, utoljára.

Nóra megállt, és élesen felé fordult.

— Azok után, amit tettek? Megpróbálták tönkretenni a becsületemet, mindenki előtt bemocskolni a nevemet. Péter megfordulna a sírjában, ha tudná, mire vetemedtek.

A tárgyalóteremben már ott volt a történet minden szereplője. Erzsébet merev tartásban ült, fekete kosztümben, emelt fővel, mintha nem vádlottként, hanem győztesként érkezett volna. Katalin és Gábor a két oldalán helyezkedtek el, hűséges kísérőkként. Az ügyvédjük halkan súgott valamit Erzsébet fülébe.

Amikor a bíró belépett, mindenki felállt.

— A bíróság megkezdi a tárgyalást a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben — jelentette be a jegyző. — A felperesi oldal kap szót.

Erzsébet ügyvédje felállt, és hosszú, ünnepélyesnek szánt beszédbe kezdett, amelyet áthatott a színlelt felháborodás.

— Tisztelt Bíróság! Ügyfelem, Kovács Erzsébet, a néhai Kovács Péter édesanyja, a végrendelet érvénytelenné nyilvánítását kéri. Megalapozott okunk van feltételezni, hogy az okirat nem szabad akaratból, hanem nyomásgyakorlás eredményeként született…

Nóra ökölbe szorította a kezét az asztal alatt. Hogy merik? Hogy merik még Péter emlékét is bemocskolni azzal, hogy azt állítják, nem volt ura a saját döntéseinek?

Amikor végre az ő oldaluk következett, Márk felállt. Hangja nyugodt volt, de minden szava pontosan célba talált.

— Tisztelt Bíróság, készek vagyunk megdönthetetlen bizonyítékokkal igazolni a végrendelet valódiságát. Ma azonban szeretnénk egy másik, az ügy szempontjából szintén lényeges körülményt is ismertetni.

Rövid szünetet tartott, és a teremben mintha megállt volna a levegő.

A hallgatóság soraiban dermedt csend feszült.

— Az ügyfelem mindeddig visszatartott egy iratot — folytatta Márk kimérten —, mert szerette volna megóvni a férje emlékét attól, hogy újabb támadások kereszttüzébe kerüljön. Ám miután az elhunyt családja ilyen méltatlan és aljas vádakkal illette…

Erzsébet asszony hirtelen felkapta a fejét. Katalin közelebb hajolt hozzá, és valamit sietve a fülébe súgott.

Márk ekkor kivett a mappájából egy lezárt borítékot, amelyen egy magánklinika pecsétje látszott.

— Ez egy orvosi szakvélemény, amely Péter halála előtt egy hónappal készült.

A dokumentum egyértelműen rögzítette: Péter teljes szellemi tisztasággal rendelkezett, cselekedeteinek következményeivel tisztában volt, és döntéseit beszámítható állapotban hozta meg.