Másfél éven keresztül Márk felnőtt, megbízható, nagyvonalú ember benyomását keltette. Nem erőszakoskodott, nem rendezett jeleneteket, nem turkált Eszter pénzügyeiben. Pontosan ezért fogadta el a lánykérést. A gyűrűt kora tavasszal kapta, egy Duna-parti kilátónál. Nem volt körülöttük tömeg, nem volt olcsó színpadias látványosság, csak nyugalom, szép fények és egy pillanat, amely akkor valódinak látszott. Eszter nem azért mondott igent, mert rettegett volna az egyedülléttől, hanem mert abban a percben még elhitte: ők ketten valóban társak.

Az első apró, nyugtalanító jelek azután bukkantak fel, hogy beadták a házasságkötési szándéknyilatkozatot. Mintha a közelgő hivatalos dátum valamit átkattintott volna Márk fejében. Egyre ritkábban mondta azt, hogy „majd megbeszéljük”, helyette az jött: „szerintem így lesz”. A „neked hogy kényelmes?” lassan átváltozott abba, hogy „ez így helyesebb”. Eszter nem volt hiszékeny. Nem ugrott neki az első alkalommal, mert tudni akarta, mekkora a baj. Egy eset lehet véletlen. Kettő már ismétlődés. Öt pedig rendszer.

Aznap a rendszer nevet adott önmagának.

Otthon letette a táskáját az előszobában, felkapcsolta a villanyt, és elsőként a laptopjáért nyúlt. A lakása egy új építésű házban volt, a park mellett. Még jóval Márk előtt vette, egyedül az ő tulajdona volt. Márk az esküvő után költözött volna be, de kulcsot soha nem kapott. Viccelődött is ezen, néha meg is sértődött, azt mondogatta, Eszter túlságosan mindent kézben akar tartani. Most Eszter gondolatban külön pipát tett e mellé a döntése mellé.

Nem adott kulcsot. Ezzel megspórolt magának egy zárcserét, egy idegösszeomlást és rengeteg felesleges magyarázkodást.

Megnyitotta az esküvői előkészületek táblázatát. Az egyik oszlopban a szolgáltatók elérhetőségei szerepeltek, a másikban az előlegek összegei, a harmadikban pedig a lemondási feltételek. Nem telefonált pánikban, nem sírva magyarázkodott senkinek. Előbb rendet tett a tények között.

Étterem: az előleg egy része elvész, de bizonyos hányad három hónapon belül másik rendezvényre felhasználható.

Fotós: a foglaló nem jár vissza, viszont az esküvői fotózás helyett kérhető egyéni sorozat.

Ceremóniamester: kisebb összeget megtart, a többit visszautalja.

Virágos: a virágokat még nem rendelte meg, így a lemondás megoldható.

Ruha: elkészült, ki van fizetve; eladható, vagy eltehető későbbre, emléknek, tanulságnak, bárminek.

Meghívók: már kimentek. Anyagi kár alig, presztízsveszteség annál inkább, de abba még senki sem halt bele.

Eszter ezután rövid üzenetet fogalmazott azoknak a vendégeknek, akik az ő oldaláról érkeztek volna:

„Kedveseim, az esküvő elmarad. A döntésem végleges. A részletekről nem szeretnék beszélni, kérlek benneteket, tartsátok ezt tiszteletben. Ha valakinek utazással vagy szállással kapcsolatos költsége merült fel, írjon nekem külön, és megoldjuk.”

Háromszor is átolvasta. Kihúzott belőle mindent, ami fölöslegesnek tűnt. Elsőként az anyjának küldte el.

Egy perc sem telt bele, már csörgött a telefon. Mária hívta.

– Eszter, mi történt?