A meghallgatás közel három órán át húzódott. Gábor egyre ellentmondásosabb válaszokat adott, belegabalyodott a saját mondataiba. Katalin hol sírni próbált, hol felháborodottan rágalmazást emlegetett. Anna közben végig egyenesen ült. Belül reszketett, de nem engedte, hogy ezt bárki meglássa.

Amikor a bírónő visszavonult döntést hozni, Anna kiment a folyosóra.

Azonnal odalépett hozzá egy újságíró.

– Kovács asszony, mit vár az ítélettől?

– Nem szeretnék nyilatkozni – felelte, és az ablak felé fordult.

Negyven perc telt el, mire újra behívták őket.

A teremben szinte tapintható volt a feszültség.

– A bíróság meghozta határozatát – kezdte a bírónő, miközben feltette a szemüvegét. – A válási eljárást érvénytelennek nyilvánítom. A közös vagyon megosztásáról külön rendelkezés születik. Az okirat-hamisítás gyanújával kapcsolatos iratanyagot a nyomozó hatóságok részére továbbítjuk.

Anna lehunyta a szemét.

– Továbbá – folytatta a bírónő –, a becsatolt bizonyítékok alapján a bíróság indokoltnak tartja a csalás gyanújának vizsgálatát is.

– Ez nem igaz! – kiáltotta Gábor. – Ez csak bosszú! Az egész bosszú!

Katalin a tenyerébe temette az arcát.

A bírónő utoljára is rendre intette őket, majd berekesztette a tárgyalást.

Anna lassan felállt, összeszedte a papírjait, és elhagyta a termet.

A bíróság lépcsőjén riporterek várták.

– Elégedett a döntéssel?

– Újra beadja majd a válókeresetet?

– Mit érez most Gábor iránt?

Anna megállt. Egy pillanatra belenézett a kamerákba.

– Megkönnyebbülést – mondta.

Aztán továbbment a rá várakozó taxi felé.

Alig ült be az autóba, megszólalt a telefonja. Ismeretlen szám jelent meg a kijelzőn.

– Tessék?

– Kovács Anna? – kérdezte egy női hang. – Péter nyomozó vagyok. Szükségünk lenne az Ön részletes tanúvallomására az ügyben.

– Természetesen – felelte Anna. – Együttműködöm.

Letette a telefont, a táskájába csúsztatta, majd kinézett az ablakon.

A város elsuhant mellette. Ugyanaz a város volt, ahol előző nap még úgy érezte, teljesen egyedül maradt.

Ekkor újabb rezgést érzett.

Egy SMS érkezett:

„Azt hitted, ezzel vége?”

Anna hosszú másodpercekig nézte az üzenetet, majd lassan a zsebébe tette a készüléket.

A taxi befordult az utcájába.

Az igazi élete csak most kezdődött.

Fél évvel később Anna egy új lakás előszobájának tükrében igazította meg a blúza gallérját. Aznap tartották az első tárgyalást a Gábor és Katalin ellen indított büntetőügyben.

A telefonja megcsörrent.

– Igen?

– Anna, Mónika vagyok a szerkesztőségtől. Biztos, hogy továbbra sem adsz interjút?

– Biztos – válaszolta Anna nyugodtan. – Mindent elmondtam, amit el akartam.

Megszakította a hívást, majd felemelte az asztalról a borítékot. Benne volt a vagyonmegosztásról szóló bírósági döntés, valamint a friss bankszámlakivonat.

Kártérítés a lelki sérelmekért.

A régi lakás eladásából származó pénz.

És egy új kezdet lehetősége.

Az ajtóban már az ügyvédje várta.

– Indulhatunk?

Anna bólintott, felvette a kabátját, és kilépett a lakásból.

Az elmúlt hat hónapban darabonként rakta össze azt, amit mások szándékosan szétzúztak.

Most pedig megmutatja nekik, hogy egy megtörtnek hitt nőnél nincs erősebb ellenfél.

A telefon ismét megrezzent a zsebében.

Ezúttal azonban rá sem nézett.

Találgassanak csak.

Anna már nem az az asszony volt, akit valaha ismertek.