Anna telefonja szinte megállás nélkül remegett. Egykori kollégák, régi barátok, távoli ismerősök írtak neki. Volt, aki csak annyit küldött: „Kitartás.” Mások hosszú üzenetekben biztosították arról, hogy mellette állnak.

A legfontosabb levél azonban nagyjából egy órával később érkezett. Az ügyvédje írt.

„Kovács asszony, az Ön által átadott bizonyítékok alapján indítványozzuk a válási eljárás semmisségének megállapítását. Emellett javaslom, hogy csalás és okirat-hamisítás miatt is tegyen hivatalos feljelentést.”

Anna becsukta a szemét, és mély levegőt vett.

Ez volt az első valódi győzelme.

Ekkor megszólalt a csengő.

Óvatosan odalépett az ajtóhoz, és kinézett a kukucskálón. Egy számára ismeretlen, szemüveges férfi állt a folyosón, kezében jegyzetfüzettel.

– Kovács Anna? Az Esti Krónika riportere vagyok. Szeretnék feltenni néhány kérdést.

– Nem kívánok nyilatkozni – mondta Anna határozottan, az ajtót zárva tartva. – Amit el akartam mondani, azt már leírtam.

Csak akkor mozdult el, amikor meghallotta a távolodó lépteket. Hátát a falnak vetette, majd lassan lecsúszott a padlóra.

A könnyei hangtalanul folytak végig az arcán. Nem a bánat miatt. Inkább valami különös, kimerítő megkönnyebbülés szakadt ki belőle.

Többé nem volt kiszolgáltatott áldozat.

Az igazságot most már az egész város ismerte.

Másnap pedig megkezdődött a valódi küzdelem.

A tizennégyes tárgyalóterem zsúfolásig megtelt.

Anna a felperesi oldalon ült, ujjai görcsösen szorították az iratokat. Vele szemben, az alperesek oldalán Gábor és Katalin az ügyvédjük fölé hajolva suttogtak. Gábor arca sápadt volt, a tekintete idegesen ugrált. Katalin feszes mosollyal próbált nyugodtnak látszani, de a keze remegett.

– Felállni! A bíróság bevonul!

Az ötvenes éveiben járó, szigorú tekintetű bírónő elfoglalta a helyét, majd röviden ismertette az ügyet.

– Kovács Anna kérelme a válási eljárás érvénytelenségének megállapítására…

Anna lopva Gáborra pillantott. A férfi szeme alatt sötét karikák húzódtak, mintha napok óta nem aludt volna.

– Kovács asszony, kérem, ismertessék a bizonyítékokat – szólt a bírónő.

Anna ügyvédje felállt.

– Tisztelt Bíróság, rendelkezésünkre áll egy írásszakértői vélemény, amely egyértelműen megállapítja, hogy a válási iratokon szereplő aláírás nem az ügyfelem kezétől származik.

Mormogás futott végig a termen.

Az ügyvéd folytatta:

– Emellett csatoljuk Gábor és Katalin közötti üzenetváltásokat is. Ezekből világosan kiderül, hogy előre megtervezték, miként fosztják meg ügyfelemet a lakásától és a közös vagyon rá eső részétől.

Gábor hirtelen felpattant.

– Ez a magánéletembe való beavatkozás! Ezeket nem használhatják fel!

– Üljön le – vágott közbe élesen a bírónő. – A rendre utasítást vegye komolyan.

Gábor összeszorított szájjal visszarogyott a székére.

– Végezetül – mondta Anna ügyvédje –, benyújtunk egy hangfelvételt, amelyen Katalin asszony maga utal arra, hogy az iratok meghamisításában közreműködött.

Katalin felcsattant:

– Ez hazugság! Csapdába csaltak!

A bírónő tenyerével az asztalra ütött.

– Csendet kérek a teremben!