— Milyen érdekes — suttogta vissza. — Én azt hittem, ez nálunk családi hagyomány.

A szertartásvezető elkezdte a beszédet.

Lilla és Benedek a virágok alatt álltak, kéz a kézben, merev mosollyal, amely már inkább görcs volt, mint boldogság.

Minden normálisnak tűnt.

Majdnem.

Egészen addig, amíg el nem hangzott a mondat:

— Ha bárki tud olyan okról, amely miatt e két ember nem kötheti össze az életét…

Ideges nevetés futott végig a vendégsoron.

Eszter érezte, hogy Márk megmozdul mellette.

Elakadt a lélegzete.

De a férfi nem állt fel.

Nem szólalt meg.

Ehelyett Benedek telefonja csörrent meg.

Hangosan.

Egyszer.

Aztán még egyszer.

Majd harmadszor is.

Benedek kapkodva próbálta lenémítani, de a keze remegett.

A következő pillanatban egy másik telefon is megszólalt.

Aztán egy harmadik.

Majd egyszerre húsz.

A vendégek lefelé néztek a kijelzőikre.

Az arcok egymás után változtak meg.

Zavar.

Döbbenet.

Felismerés.

Rémület.

Lilla élesen megfordult.

— Mi történik?

Benedek a saját telefonjára meredt.

Eszter látta, ahogy a képernyő fénye visszatükröződik a szemében.

Minden vendég kapott egy fájlt.

Az üzenet tárgysora így szólt:

„MIELŐTT KÖSZÖNTŐT MONDANÁNAK A LEDESMA-ESKÜVŐN, JÓ LENNE TUDNIUK, KIRE EMELIK A POHARUKAT.”

Benedek lassan Márkra nézett.

Márk meg sem mozdult.

Csak ennyit mondott:

— Most már folytatódhat a szertartás.

5. rész — A vőlegény mosolya már az első fogadalom előtt eltűnt

Az első videó a harmadik sorban nyílt meg valakinek a telefonján.

Benedek hangja betöltötte a kertet.

— Lilla hasznos — mondta a felvételen. — A családja mindent elhisz. Ha megvan az esküvő, sokkal könnyebb lesz nyomást gyakorolni a Salgado-ingatlanokra. Az apja bízik bennem.

A vendégekből egyszerre szakadt fel a rémült levegővétel.

Lilla arca olyan fehér lett, mint a papír.

— Benedek? — suttogta.

A videó ment tovább.

Egy másik férfihang kérdezte:

— És Eszter?

Benedek felnevetett.

Eszter úgy érezte, ez a nevetés átszakítja az időt, és egyenesen a mellkasába vág.

— Eszter túl okos volt. Túl bonyolult. Kérdezősködött a számlák miatt. Lillának viszont ruhák kellenek, figyelem és taps. Vele sokkal egyszerűbb.

Lilla hátratántorodott.

A csokra kicsúszott a kezéből, és tompán hullott a földre.

Mária a mellkasához kapta a kezét.

— Nem…

Megnyílt egy újabb fájl.

Beszkennelt szerződések.

Banki átutalások.

Fotók Benedekről olyan férfiak társaságában, akiket Eszter a társasági rovatokból és pénzügyi botrányok cikkeiből ismert fel.

Aztán elindult egy hangfelvétel.

Lilla hangja volt az.

Eszter mozdulatlanná dermedt.

— Tudom, hogy Esztert ez össze fogja törni — mondta Lilla a felvételen. — De őszintén? Jobban kellett volna igyekeznie. Benedeknek olyan valaki kell, akire az emberek szívesen néznek rá. Különben is, anya mindig azt mondja, Eszter úgyis talpra esik.

Síri csend ereszkedett a kertre.

Eszter a húgát nézte.

Hónapokon át azt hitte, Lilla csak meggondolatlan. Elkényeztetett. Talán gyenge. Talán olyan lány, aki beleesett valamibe, amit nem értett igazán.

De ez a hang — ez a könnyed, hétköznapi, derűsen közönyös hang — sokkal mélyebbre vágott minden képzeleténél.