— Anyámnál leszek, amíg ki nem derül az igazság — közölte. — A gyerekekre addig nem utalok pénzt. Nem fogok eltartani senkit, akiről lehet, hogy semmi köze hozzám.

Az asztalon számlák hevertek. A rezsi már majdnem huszonnyolcezer forintra rúgott, Eszter különórái havi harminckétezerbe kerültek, Réka tánca pedig további tizennyolcezerbe. És ebben még nem volt benne az étel, az iskolai apróságok meg Márk kiadásai. Könyvelőként dolgoztam, számolni pontosan tudtam, de ettől egyetlen forinttal sem lett több a pénztárcámban.

— Minden születési anyakönyvi kivonatban te vagy feltüntetve apaként — mondtam. — Amíg ezt hivatalosan meg nem változtatják, jogilag is az apjuk maradsz.

— A bíróság jogerős döntéséig ezen nem változtat semmi. A gyerekek holnaptól ugyanúgy enni fognak kérni, és iskolába is menniük kell, attól függetlenül, hogy te ma éppen kételkedsz.

— Már megint a könyvelés — húzta el a száját Gábor. — Tizennyolc éven át gürcöltem ezért a családért, most meg még számlát is nyújtanak be nekem. A gyárban nekem sem végtelen a fizetésem.

— Nem az elmúlt tizennyolc év árát kérem rajtad számon — feleltem. — Arról beszélek, hogy holnap is három gyerekről kell gondoskodni.

Behúzta a táskája cipzárját. Egyetlen kérdést sem tett fel arról, hogyan viselték a gyerekek a távozását, vagy miből fogjuk átvészelni a következő heteket. Csak annyit közölt, hogy keresetet ad be, és majd bebizonyítja, hogy neki van igaza.

Aznap este Eszter egy iskolai fényképpel jött oda hozzám. A képen Gábor egy fellépés után a vállánál fogta őt, Eszter pedig nevetett, még a fogszabályzóját sem próbálta takargatni.

— Ha a vizsgálatból kiderül, hogy tényleg a lánya vagyok, akkor megint eljön a koncertemre? — kérdezte halkan. — Vagy még valamit bizonyítanom kell majd neki?

Nem vettem ki a kezéből a fotót, csak óvatosan letettem mellé az asztalra.

— Nem tudom, apád mit fog tenni, ha meglesz az eredmény. De te semmi rosszat nem követtél el. Neki kell vállalnia a felelősséget azért, amit mondott, nem neked az ő gyanakvásáért.

Eszter sokáig meredt a képre. Végül felvette, bement a szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. Kisvártatva hallottam, ahogy betolja az íróasztala fiókját.

Másnap reggel időpontot kértem egy jogi tanácsadásra. Ott elmagyarázták, hogy az apasági bejegyzés nem tűnik el pusztán attól, hogy a férjem ezt állítja, a gyerekek tartására pedig bírósági úton is kötelezhető. Összeszedtem a születési anyakönyvi kivonatokat, az igazolásokat, a kiadásainkról szóló papírokat, és június elején beadtam a keresetet gyermektartás megállapítására. Többé nem akartam arra várni, hogy Gábor majd egyszer abbahagyja a sértődöttséget, vagy magától eszébe jut segíteni.

Amikor megtudta, hogy léptem, munkaidő közepén hívott fel.

— Még a vizsgálat előtt adóssá akarsz tenni? — kérdezte fojtott indulattal. — És ezek után te beszélsz családról?

— Azért fordultam bírósághoz, mert kivontad magad a gyerekek költségeiből. A vizsgálatba beleegyeztem, és továbbra is tartom, amit mondtam.

— Amikor kiderül az igazság, szégyellheted majd magad az egész rokonság előtt.