„Megcsinálnám én is, de fájnak a kezeim, ez az ízületi baj teljesen kikészít” — Katalin átnyújt egy háromoldalas listát, parancsoló hangon követelve, hogy Eszter főzzön
Igazságtalan és fojtogató elvárások mérgezik otthont.
– Eszterkém, én összeállítottam, mi kerüljön az asztalra, te pedig majd elkészíted – nyújtott át Katalin egy három oldalra írt listát. – Megcsinálnám én is, de fájnak a kezeim, ez az ízületi baj teljesen kikészít.
Eszter átvette a papírokat. Hidegtálak, meleg fogások, saláták, háromféle édesség. Az ő és Gábor házassági évfordulójára Katalin nyolc vendéget hívott meg. Természetesen anélkül, hogy bárkit megkérdezett volna.
– Katalin, nem lenne egyszerűbb rendelni valamit? – nézett fel Eszter a felsorolásból.
– Rendelni?! – csapta össze a kezét az anyósa, akinek ujjain nyoma sem látszott semmiféle gyötrő betegségnek. – Mit szólnának a barátnőim? Azt hinnék, még vendéget fogadni sem tudunk. Szó sem lehet róla, Eszterkém. Most legalább megmutathatod, mire vagy képes.
Eszter négyrét hajtotta a listát. Aztán még egyszer. Majd újra. Végül egy apró papírnégyzet feküdt előtte az asztalon.
– Rendben – mondta halkan. – Meg fogom mutatni.
Hét hónappal korábban, közvetlenül az esküvő után Gábor azzal állt elő, hogy egy ideig az édesanyjánál laknak majd. Az „egy ideig” azonban nagyon hamar határozatlan időre nyúlt. Katalin, akinek a férje hét éve meghalt, egyedül élt a háromszobás lakásban, és állítása szerint borzasztóan szenvedett. Nem a magánytól. Sokkal inkább attól, hogy főzni és takarítani kellett volna.
Az esküvő utáni második napon máris rátört a migrén.
– Eszterkém, drágám, szétmegy a fejem, felkelni sem bírok. Ugye összedobsz valamit ebédre?
Eszter főzött. Aztán elmosogatott. Utána kitakarított, végül még a mosást is elindította. Estére Katalin csodával határos módon rendbe jött, és elment a fodrászhoz beszáríttatni a haját. Frissen, illatosan tért haza, fénylő frizurával, amelyből drága sampon illata áradt.
A migrén azóta mindig akkor jelentkezett, amikor főzni kellett volna. A szédülés a takarítás előtt tört rá. Az ízületi fájdalom rendszerint mosogatáskor bukkant fel, de nyomtalanul elmúlt, ha Katalin magazinokat lapozgatott vagy üzletekben nézelődött.
Gábor mindebből semmit sem vett észre. Vagy inkább nem akarta észrevenni.
– Na és? Anya nem bírja, gyenge az egészsége. Te fiatal vagy, megoldod.
Eszter megoldotta. Hajnal ötkor kelt, reggelit készített hármuknak, aztán elindult az elsősök közé tanítani. Este hat körül ért haza, és tizenegyig mosott, törölt, pakolt, főzött másnapra. Gábor megérkezett, megvacsorázott, majd lefeküdt a tévé elé. Néha még meg is kérdezte, miért olyan „folyton rosszkedvű”.
Eszter közben egyre fogyott. A szeme alatt sötét árkok mélyültek, a keze kiszáradt, a körmei töredezni kezdtek. Amikor belenézett a tükörbe, már nem saját magát látta, hanem egy idegen asszonyt: kimerültet, megöregedettet, kiüresedettet.
Három héttel ezelőtt Katalin bejelentette, hogy megünneplik az évfordulót.
Az ünnepség reggelén Eszter ugyanúgy ötkor ébredt, de ezúttal nem indult a konyhába. Farmert húzott, világos blúzt vett fel, és gondosan kisminkelte magát. A szekrény mélyéről elővett egy dobozt, benne egy borítékkal: egész napos wellnessutalvány lapult benne. A papír szerint a kényeztető program reggeltől estig tartott.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz