„Azt is mondta, hogy munkaidőben személyes találkozókra jár, és hogy kapcsolata van valakivel a cégen belül” — Gábor az irodában komoran közölte a telefonáló nő vádjait
Felháborító, hogy a bizalom így manipulálható.
Hétfő délelőtt behívatott a vezetőm, és részletesen elmondta, mit sikerült Katalinnak rólam előadnia. Ő nyilván arra számított, hogy majd a magánéletem miatt kell magyarázkodnom. Én viszont azt kértem, rögzítsük a hívás időpontját, a telefonszámot és minden egyes állítását, mert a fenyegetései már ott voltak bizonyítékként a telefonomon.
Hétfőn, fél tizenegy körül Gábor felhívott a belső melléken, és megkért, hogy menjek be hozzá.
Magammal vittem a jegyzetfüzetemet, mert biztos voltam benne, hogy megint az új szerződés határidejeiről lesz szó. Amint azonban beléptem az irodájába, levette a szemüvegét, letette a billentyűzet mellé, majd a vele szemben álló székre mutatott.
– Júlia, kérem, csukja be az ajtót. Amit most meg kell beszélnünk, nem egészen szakmai természetű, mégis közvetlenül érinti a munkáját. Ma reggel felhívott egy nő, aki az anyósaként mutatkozott be.
Egy pillanatig még állva maradtam. Katalin addig számomra a családi életem kellemetlen, tolakodó, néha elviselhetetlen, de mégis otthoni szereplője volt. Olyasvalaki, aki szemrehányást tett, ha későn került vacsora az asztalra, ha szombaton is dolgoztam, vagy ha a férjemmel nem mentünk el hozzá minden egyes hétvégén.
Gáborhoz azonban semmiféle bejárása nem lehetett volna.
– Katalin? – kérdeztem vissza lassan. – Bemondta a vezetéknevemet is, és azt állította, hogy az anyósom?
– Pontosan így történt. Ráadásul elég határozottan beszélt. Először azt hittem, valami komoly baj van, mert a dolgozók hozzátartozói általában nem telefonálgatnak csak úgy a főnökségnek.
Óvatosan fogalmazott, láthatóan mérlegelve minden szót. Ez még jobban nyugtalanított, mintha egyből rám zúdította volna az egészet.
– Mit mondott pontosan?
Gábor végighúzta az ujját az előtte fekvő papírlapon.
– Azt állította, hogy ön rendszeresen nem a munka miatt marad bent tovább, hanem a munkára hivatkozik otthon kifogásként. Azt is mondta, hogy munkaidőben személyes találkozókra jár, és hogy kapcsolata van valakivel a cégen belül. Nevet nem említett.
A lapot néztem az asztalon. A felső sarokban a mai dátum szerepelt.
– Volt még valami?
– Igen. Azt is közölte, hogy állítólag visszaél a pozíciójával, ezért senki nem meri megkérdezni, hová tűnik el munkaidőben. Azt javasolta, ellenőrizzem, merre jár a munkaideje alatt. Nem ezekkel a szavakkal mondta, de ez volt a lényege.
Ekkor végre leültem.
Nem is maga a vád tartalma volt a legmegalázóbb. Egy rosszindulatú ember bármit kitalálhat rólam. Ami igazán fájt, az az volt, hogy ott kellett ülnöm a felettesem irodájában, és a saját családi életemről beszélni, mintha az valami melléklet lenne a munkaköri leírásomhoz.
Gábor közelebb húzta magához a papírt.
– Júlia, nem kívánom megítélni a házasságát, és azt sem fogom firtatni, kivel találkozik munka után. Ez egyáltalán nem rám tartozik. Viszont olyan állítások hangzottak el, amelyek a munkaidő felhasználására vonatkoznak, ezért teljesen figyelmen kívül sem hagyhatom a hívást. Először önnel szerettem volna beszélni.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz