„Vedd ki a pénzt a számláról!” — Erika asszony kétségbeesetten követeli, hogy a család fordítsa megtakarításait Réka megmentésére
Ez a rideg követelés igazságtalan és megbocsáthatatlan.
— Vedd ki a pénzt a számláról! Gábor megmondta, hogy segíteni fogtok! Ő a család felnőtt férfitagjaként úgy döntött, hogy a megtakarításaitokat most Réka megmentésére kell fordítani. Holnap lejár a határidő, és ha addig nem fizetünk, Rékácskát kirakják az utcára, a lakást pedig viszik a hitelezők! — Erika asszony hangja színpadias zokogásba csuklott, még a nagy teljesítményű cukrászati robotgép egyenletes zúgását is túlharsogva. — Hagyd már abba azoknak a tortáknak a kenegetését, és gondolj végre a családodra!
Eszter lassan letette a habzsákot, amelyben selymes, tejszínes krém lapult, majd a fémlapra támasztotta a kezét. Apró, de barátságos cukrászműhelyében hirtelen súlyos csend telepedett meg; csak a habverő kar monoton forgása hallatszott a rozsdamentes üstben. Negyvenhárom éves volt, és az utóbbi öt esztendőben alig ismert pihenőnapot. Ünnepek, hétvégék, családi alkalmak — mindent a vállalkozásának rendelt alá, hogy a semmiből felépítse ezt az illatos, édes világot. A kezén vanília, fahéj és a rengeteg munka makacs szaga keveredett.
Felemelte a tekintetét az anyósára. Erika asszony a makulátlanul tiszta üzemi konyha közepén állt, kedvenc bordó kabátjában, és olyan erővel szorongatta lakkozott táskáját, mintha az lenne az utolsó kapaszkodója.
— Erika asszony, kérem, ne kiabáljon. A vendégtérben ülnek a vásárlóim — szólalt meg Eszter visszafogottan, miközben egy tiszta konyharuhába törölte a kezét. — Gábor valóban kért tőlem pénzt a vállalkozás forgótőkéjéből. Hatmillió forintról beszélünk. Beleegyeztem, mert szeretem a férjemet, és értem, mennyire aggódik a húgáért. De ez nem jogosítja fel magát arra, hogy berontson a műhelyembe, és rendelkezni kezdjen a számláim fölött. Ekkora összeget előre kell jelezni a banknak. Legkorábban holnap délutánra adják ki.
— Holnapra már késő lehet! — Erika asszony a mellkasára szorította a kezét, mintha a kétségbeesés súlya ott nyomná a szívét. — Pont olyan lettél, mint azokban a régi filmekben a nagyravágyó asszonyok: amint vezető lett belőlük, már lenéztek minden egyszerű embert! Csak a haszon jár a fejedben! Réka ajtaját már összefirkálták festékkel azok a behajtók! A kislány idegileg teljesen kikészült!
Eszter fáradtan kifújta a levegőt. Gábor húgának, Rékának az ügye nem tegnap kezdődött; évek óta húzódó, kimerítő történet volt. A harmincnégy éves sógornője sosem tudott megmaradni egy rendes munkahelyen. Úgy vélte, őt nem alkalmazotti létre teremtették, hanem kifutók, prémium márkák, drága éttermek és fényűző élet illenének hozzá. Újra meg újra belevágott valamilyen kétes ötletbe, amelyet ő nagy komolyan „üzleti projektnek” nevezett. Most éppen — legalábbis Erika asszony elbeszélése szerint — a saját, egyetlen kétszobás lakására vett fel hatalmas kölcsönt, hogy spirituális fejlődést kínáló stúdiót nyisson. A vállalkozás csúfosan megbukott, a hitelezők pedig állítólag azzal fenyegették, hogy őt és tízéves lányát is az utcára teszik.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz