„Rékát el lehet küldeni a nagymamához” — Eszter dermedten hallotta, lehúzta az ujjáról a gyűrűt
A magabiztos számítás hidegen, megrendítően aljas.
— Ezt most tényleg kimondtad? Hangosan? — Eszter a sötét előszobában dermedten állt, Réka gyümölcslevével a kezében, és hirtelen úgy érezte, felfordul a gyomra a sült csirke nehéz illatától meg az édes bor párájától.
Katalin konyhájában fullasztó meleg ült meg. A sütő egyenletesen zúgott, az asztalon salátástálak sorakoztak, mellettük egy üveg gránátalmalé, egy apró tál olajbogyóval, és a még fel sem bontott tortásdoboz. A vékony szobaajtó mögött Réka halkan lapozgatta a kifestőjét. Eszter csak egy percre ment ki, hogy bevigye a lányának az italt és a plédet, mert a gyerek már belefáradt a felnőttek beszélgetésébe, és második órája ült egyedül a kanapén, úgy téve, mintha valóban lekötné a rózsaszín masnis kiscica kiszínezése.
Márk és az anyja azt hitték, Eszter még mindig Rékánál van.
— Ugyan, anya, ez nem olyan bonyolult — nyújtotta el Márk lustán a szavakat. — Rékát el lehet küldeni a nagymamához. Eszter majd végre fellélegzik. A lakást eladjuk, a pénzt megforgatjuk. A stúdió legyen az én nevemen. Aztán végre normálisan élhetünk, nem kell folyton a gyerekhez meg az ő könyvelői rettegéseihez igazodni.
Katalin elégedetten, féloldalasan elmosolyodott.
— Na, pontosan így kell gondolkodni. Egy férfinak kézben kell tartania a dolgokat. Mert amíg ő a kislányával meg a szemöldökökkel szaladgál, te csak valami ugráltatható segéd vagy mellette.
Márk halkan felnevetett.
— Már nem sokáig. Aláírja a meghatalmazást. Puha nő. Neki csak azt kell mondani, hogy nyugodt családot kap.
Eszter lenézett a bal kezére. A gyűrű szorosan simult az ujjára. Meleg volt, sima, és abban a pillanatban teljesen idegen.
Nem érzett szíven ütő fájdalmat. Nem jött az a szép, tragikus hasadás, amiről az ember később éjjel a barátnőinek ír. Egészen más történt vele. Hideg futott végig rajta. Tiszta, éles, szinte tárgyilagos hideg. Olyasmi, mint amikor egy táblázatban hirtelen minden szám kijön, és többé nincs kinek megmagyarázni az eltéréseket.
Lehúzta az ujjáról a gyűrűt, a tenyerébe zárta, majd becsúsztatta a ruhája zsebébe.
Ezután kihúzta magát, belépett a konyhába, és letette a gyümölcslevet az asztalra.
Márk azonnal hátrafordult. Azzal az arckifejezéssel mosolygott rá, amely nála mindig bevált: nőknél, ügyfeleknél, liftben összefutó szomszédasszonyoknál. Nyugodt, meleg, magabiztos arc volt. Katalin is rögtön összeszedte magát, és felkapott egy villát, mintha semmi különös nem történt volna.
— Meg is jöttek a mi lányaink — csicseregte. — Rékácska nem aludt el?
— Nem — felelte Eszter egyenletes hangon. — Csak elfáradt.
Márk közelebb lépett, hogy megcsókolja a halántékát. Eszter alig észrevehetően elhúzódott, mintha csak a haját igazítaná meg.
A férfi észrevette. Csak nem értette.
És pontosan itt hibázott.
Azt gondolta, ebben a történetben már mindent elrendeztek. A lakást, a stúdiót, a gyereket, az esküvőt. Eszternek mindössze oda kellett volna lépnie, ahová vezetik. Finoman, szépen, családról, biztonságról és férfias felelősségről szóló mondatok között.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz